Azon gondolkodom, hogy ez a szlogen, hogy „aki nem rám szavaz, az Orbán rendszerét akarja életben tartani”, mit is jelent?

Ez az üzenet nyilván azoknak a baloldali szavazóknak, bizonytalanoknak és talán még azoknak szól, akik soha eddig nem mentek el szavazni. Ezeknek a szavazóknak reménnyel teli könnyeket kell csalni a szemükben, a dühüket pedig felkorbácsolni, a gondolkodásuk csíráját is elfojtani, (Hűha, ez nem ismerős az elmúlt évekből valahonnan?)

Van egy hatalmi tömb, amit nem akarunk életben tartani, le akarjuk váltani, mert egyeduralomra tört, korrupt és élhetetlen országot épített, ezért csak egyedül „én” vagyok az, aki leválthatja ezt a rendszert!

Visszaél a választók azon tapasztalatával, ami a dühre és a kétségbeesésre alapoz. Kiiktatja a gondolkodásukat és egyszerű droidokká (vagy ha úgy érthetőbb bekötött szemű kismajmokká) változtatja őket. Egy pszichológiai undorító játszma ez. Az ugyanis a mai napig tény, hogy Orbánt eddig csak Gyucsány tudta legyőzni, tehát az állítása nem igaz. Volt és ma is van olyan politikai erő a palettán aki valóban rendszert tudna váltani.

Ennek az a következménye ha esetleg be is következik, hogy a jelenlegi két hatalmi tömb helyet cserél és hirtelen a TISZA találja magát egyeduralkodó pozícióban, egy olyan pozícióban ami ellene mindenki küzd. Az ÉN helyet cserél a CSAK ÉN-el.

Nyilvánvalóan nem lesz, hiszen az egész elmélet arra épül, hogy „CSAK ÉN”. Ha egy párt úgy akarja a demokráciát helyre állítani, hogy abból már az elején mindenkit kirekeszt, akkor az mitől lesz demokratikus rendszer, demokrácia?

Nem, egyáltalán nem akar demokráciát, illetve ő is pontosan olyan demokráciát akar, amit le akar váltani. Egy olyan demokráciát akar amiben ő mondja meg mi a demokrácia. Ez akkor demokrácia lesz? Nem lesz az.

Semmiben, hiszen annyi fog történni, hogy egy párt arra szólít fel más pártokat a „demokrácia nevében”, hogy kövessenek el harakirit, és csak ő maradjon életben. Pontosan ez az a rendszer, amit le akarunk váltani, akkor miért hoznánk létre újra egy ugyanilyen rendszert, aki eleve úgy indul neki a demokráciának, hogy „CSAK ÉN”?

Nyilván értik, csak a remény és a düh elvakítja a látásukat és a gondolkodásukat.

Nem, pont időben vagyunk és látjuk, halljuk nap mint nap, az „ÉN”-t, hogy kicsoda. Akármit mond is, megismerjük őt. Egyre jobban, mint egy szerelmi kapcsolat elején Minél többet beszél valaki, annál jobban ismerem meg. Még akkor is ha szinte soha nem mond igazat, mert az is egy tapasztalat, megismerés. „Csak” fel kell ismerni ezt.