BOCS, DE KEVÉS VAGY!

Megjelenik egy álláshirdetés, ami az álmaim állása. Nagyon szeretnék ennél a cégnél dolgozni, ebben a pozícióban, ráadásul a jelenlegi helyemről is menekülnék. Mindent beleadtam a jelentkezésbe, az interjúba, de már az interjú során éreztetik velem, hogy „kevés vagyok”, persze szubjektív és érzékenység függő is a dolog, de azt érzem „lenéznek”. „Te mit keresel egyáltalán itt?”

Igen, tudom, hogy erre a területre, amire karrierváltóként mennék, 52 évesen, transznemű nőként nehéz átkerülni. (Hova nem az?). Ezen a dinamikusan fejlődő területen mindig, mindenkinek van mit tanulnia. Talán nincs is olyan ember, akit keres a cég. (nem az első eset). Az interjú után én is belegondoltam, hogy valóban ilyen környezetben szeretnék-e dolgozni, fejlődni, tanulni, ahol más szempontok fontosak, mint amikre én úgy tekintek, hogy fontosak lennének?

Aztán hivatalosan is értesítenek (legalább nem egy automata emailben), hogy más jelöltet választottak, az ő szempontjaik alapján. Eddig semmi gond, sőt akkor lettem volna nehéz helyzetben, ha ilyen érzések után tovább jutottam volna a következő körbe. Nincsen bennem semmi csalódottság.

Amit viszont nem értettem, hogy miután közölték hogy másnak több, jobb és számukra értékesebb tapasztalata van a pozícióhoz, azért szeretnének velem együttműködni és jó lenne ha azt ingyenes 3 órás szakértői műhely-foglalkozást megtartanám nekik, amit az interjú során is említettem, amit már több helyen is megtartottam.

Ezen itt azért már én is elgondolkodom. Milyen lelkesedéssel aktivistaként mennék egy ilyen céghez megtartani ezt a tréninget, amikor ott mosolyog az a vezető aki szerint nekem kevés a tapasztalatom, és ott lesz az az ember is, akit a helyemre felvettek? Tartsak annak a területnek egy alterületén egy szakmai előadást ahova főállásba kevés voltam? És akkor majd mondhatják utána, hogy „Na látod, most már azt is tudjuk, amit Te eddig tudtál”?

Érti valaki ezt a mai világot? Itt minden csak kirakat? Csak a megfelelő diplomák, pedigrék számítanak? Talán nem véletlen, hogy két évente új embert keresnek ezek a cégek ugyanarra a pozíciókra. (más másodszor pályázok erre a pozícióra két év alatt 🙂 )

Ti elmennétek megtartani ingyenesen (nem a pénzről szól ez poszt, kérlek NE erre fókuszáljatok a válaszokban mert én az aktivizmusomban végzett semmilyen munkáért, tréningért, publikációért nem kértem soha pénzt és nem is fogadtam el. Én nem ebből élek. – ez a mondat utólag hozzáadva a poszthoz.) mosolyogva a tréningeteket megtartani ilyen helyzetben?

Nem vettek fel a pozícióra, de örülök ennek. Megtartom-e az előadást? Ma azt mondom nem, de még alszom rá párat…

Vélemény, hozzászólás?