Kovács Ákos új lemezére írt egy dalt (Kékből rózsaszín címmel), melynek egyes sorai a magyar transznemű közösséget érzékenyen érintik. Kerestem a dalszerzőt, hogy egy nyilvános beszélgetést felvállalva cseréljünk gondolatokat a kérdésről, de nem válaszolt a megkeresésre. Így jelen írásom egy válasz a dalszöveg transzneműséget érintő soraira.
Lehet, hogy írásomat látszólag messziről indítom, de a kék – rózsaszín színek nemi sztereotipizálása már 1823-ban leírásra került. Azóta szinte pontosan 200 év telt el, és a világ tovább haladt. Magyarország azonban tudjuk jól, hogy 2024-ben is még feudális viszonyok között éli társadalmi berendezkedés szempontjából a mindennapjait, ahol az „asszonynak a konyhában a helye”, a nőket „szülőgépeknek” tekintik, és Kovács Ákos druszája (Kovács István) szerint, „Ha a nők nekünk akarnak tetszeni, akkor nem feltölteniük kell a testrészeiket, hanem családot kell alapítani”. Az említett urak által is kritizált – „hová lett a fényed napnyugat?” – nyugati világ azonban már ezeken a nemi sztereotípiákon régen túllépett és egyáltalán nem probléma, ha a kisfiúk az óvodában babákkal játszanak, vagy a kislányok kamionsofőr munkáról álmodoznak. A szerintük „fényét vesztett nyugaton” már régen ugyanis rájöttek arra, amire itthon még nem, sőt kézzel – lábbal tiltakoznak az ellen, hogy kimondjuk: A Föld kering a Nap körül és véletlenül sem lapos. Abban igaza van Kovács Ákosnak, hogy a „sötét ránk zuhant és itt maradt”, és egyre nagyobb a vakság, de ez 2010 óta tapasztalható a legjelentősebben, amióta szotyiköpködő gazdái hatalmon vannak ebben az országban.
Kovács Ákos dalszövege megkérdőjelezi, hogy egyáltalán létezik-e Föld. 1600. február 17-én Róma piacterén eretnekként megégették Giordano Brunot. „Csak” azt merte állítani, hogy a világegyetemben minden csillag egy nap, amely körül bolygók keringenek éppúgy, mint Földünk a Nap körül. Gondolom a római piactéren rengetegen állták körbe a nyilvános kivégzést és helyeselték ezt az eljárást mivel ilyen eretnek gondolatokat nem lehet terjeszteni. Kovács Ákos a dalszövegével a transznemű embereket máglyára állította nyilvánosan és elégette. Velünk együtt az összes kutatást, statisztikát és tudományos tényt, mely a transzneműséget igazolja, alátámasztja. Ezek egyértelműen igazolják, hogy nem egy „újszerű liberális beteg ideológiáról” van szó, ahogy ők beállítják (megénekelik) ezt rendszeresen, hanem tudományosan igazolható tényről. (amellett már i.e. voltak transznemű emberek, sőt római császár is – Heliogabalus). A magyarországi máglya mellett pedig mindenki, aki ott áll, illetve később ezt a dalt dúdolja, vagy netalántán énekli is a szövegét, egy lesz azok közül, akik Brunot (és a transzneműeket) megégetik a tudománnyal együtt.
Az mindenképpen elgondolkodtató, hogy ha egy társadalmi kisebbségi csoport létezését valaki megkérdőjelezi (a tudományos tények ellenére), az mennyire tekinthető uszításnak, nyilvános kirekesztésnek. Vitézy Dávid nagyapjának, Erdős Péternek a 1970-es és 80-as években a Kádár-korszak kultúrpolitikai irányelveinek a magyar könnyűzenei szférára vonatkozó céltudatos végrehajtása volt a feladata, ami elsősorban a cenzúrát jelentette. Azaz mindenféle hatalomellenes kritikát a pop-rock szakmában elfojtott. Ez volt a munkája. Ma eljutottunk oda, hogy megfordult velünk a világ és az előadók akkor érzik magukat (anyagi és erkölcsi) biztonságban, ha kiszolgálják a hatalom propaganda gépezetét és olyan dalokat írnak, melyekért nem csak „buksisimogatás” jár, hanem hullanak is a tíz és százmilliók. Aki pedig megpróbál ma rendszerkritikus dalokat írni (pl. Bródy János), azokat a mai hatalom „erdőspétere” némítja el és teszi lehetetlenné a munkásságát. Engem transznemű embert pedig felhasznál arra Kovács Ákos, hogy még több lemezt adjon el, még többen dúdolják kirekesztő, ocsmány dalszövegét. Szeretném majd megadni Kovács Ákosnak a bankszámla számomat, ahova kérem, a transznemű közösségből rám eső részt a bevételei után. Remek transzneműségről szóló oktató videókat készítek a YouTube-csatornámon, aminek – Megafon százmilliók hiányában – minden fillér támogatás jól jönne.
Az nekem mindig is disszonáns volt, amikor Istent és a vallást keverik bele az LMBTQ közösséggel kapcsolatos kérdésekbe. Ez az elmúlt időszak papi LMBTQ botrányai után még jobban elgondolkodtat, hogy Kovács Ákos is jó helyen keresi-e a választ a kérdéseire, amikor arról ír dalt, hogy a nemeket az Isten rendeli el. Itt hívnám fel a figyelmét mindenkinek arra, hogy Ferenc pápa korábban közös étkezésre hívta a római transznemű prostituáltakat és azt nyilatkozta a Vatikán 2023. decemberben, hogy: „Transznemű emberek lehetnek keresztszülők római katolikus keresztelőkön, valamint tanúk egyházi esküvőkön, és maguk is részesülhetnek a keresztségben”. Ezek után arról énekelni, hogy a transzneműség valami Isten elleni bűn lenne, furcsa egy mélyen hívő embertől, pláne úgy, hogy az Isten szeretete feltétel nélküli, ellentétben Kovács Ákoséval és a máglyát körül álló magyar emberekével, akiknek tetszik a nyilvános, transznemű embereket máglyán elégető dal.
2022. decemberben egy interjúban Kovács Ákos már kifejtette a transzneműséggel kapcsolatos álláspontját, miszerint a globalista világban a „transzideológia nevében megcsonkított gyerekek egyértelműen jelzik, mi itt a valódi cél.” Erre most a dalszövegében újra visszautal, mikor műtétekről és kromoszómákról beszél. Ma divatos lett hangosan kiabálva megmutatni tudatlanságunkat és tájékozatlanságunkat egyes témákban. Ha valaki dalban mondja el, mennyire nem érti az egészet (Orbán is többször nyilatkozta: „Mi a gendert nem értjük” – de azért tiltjuk és kritizáljuk), és mennyire buta, akkor ezzel magát teszi rendkívül nevetségessé, ami még alapjában véve nem is lenne probléma, de ha axiómaként terjeszti valaki a saját butaságát hangjegyek mögé rejtett szövegekben, az már társadalmi megvetést és jelentős felháborodást kell, hogy elindítson egy egészséges társadalomban. Soha nem műtöttek sehol a világon át gyermekeket, ez a jobboldali propaganda elmebeteg találmánya.
Talán pár biológia órára vissza kellene emlékeznie Kovács Ákosnak, amit az általános iskola felső osztályában töltött el, és akkor előjöhetnek esetleg olyan emlékek, hogy egy ember nemét nem kizárólag a kromoszómái határoznak meg. Érdemes utána olvasni esetleg, hogy mit jelent a kromoszómális nem, a gonadális nem, a hormonális nem és a másodlagos nemi jellegek. Persze ezeknek a propagandát hagymáspacal ízűen visszaböfögő megmondóembereknek a képzés, tanulás sosem volt az erősségük egyes témákban – és esetleg a „tényellenőr” -re, „zokogó influenszerre” néha érdemes lenne mégis odafigyelniük nekik is, hátha tanulnak valamit arról, hogy a Föld kering a Nap körül.
Sokszor az LMBTQ közösség fejéhez vágja a magyar társadalom, hogy mi nyomulunk és mi le akarjuk tolni mindenki torkán azt, hogy milyen szexuális orientációnk és nemi identitásunk van és azt mindenki fogadja el. Most újra itt van a példa, ahogy nyáron a Khelif ügynél sem a közösség kezdte, most sem a közösség kezdte. A jobboldali (szélsőjobboldali) anti-LMBTQ propaganda kétségbeesetten kapálózik, hogy a szavazóbázisát összetartsa ezekkel a gyűlöletre, kirekesztésre alkalmas cikkekkel, dalszövegekkel, de ez is kontraproduktív lesz mert a magyar társadalom többsége nem áll ezek a hangok mögé és messze elutasítja az ilyen nézeteket. Az pedig nekem transznemű nőnek – aki ellentétben Kovács Ákossal, „sem mást, sem önmagát nem gyűlöli” – és velem együtt a társadalom minden tagjának alapvető erkölcsi kötelességünk, hogy ez ellen felemeljük a hangunkat. Ahogy nyáron is követtük az orosz befolyás által indított Khelif cunamit, most is követjük a Kovács Ákos által indított gyűlöletkampányt. Reagálni viszont jogunkban áll és kötelességünk is, úgy ahogy az olvasónak és esetleg a dal meghallgatójának is. Szeretném a magyarországi kisebbségeket felhívni arra, hogy álljanak most ki értünk, mert ha a transznemű emberek létezését valaki megkérdőjelezheti, akkor innen már nem vagyunk messze attól, hogy más kisebbségek, társadalmi csoportok (vallási, szexuális, nemi identitás, fogyatékosság, stb…) létezését is elkezdje hamarosan valaki vitatni. Erre pedig a történelemben volt már példa, nem végződött jól! Szégyen, hogy 2024-ben ilyen dal megjelenhet a magyar zenei életben. valóban „nagy a sötétség”, de ezt a sötétséget nem a tudományt elégető máglyák fényeinek kellene kompenzálnia.
Magasházi Mónika
Független transzjogi aktivista
https://transzegeszsegkozpont.hu