Tavaly év végén gondoltam úgy, hogy a könyvem megírása után visszalépek a proaktív transzjogi aktivizmustól. Ennek alapvetően két oka volt: Egyrészt a saját közösségemből jövő egyre nagyobb méreteket öltő kirekesztés és gúnyolódás miatt amit kaptam (nem csak én hanem más is), illetve úgy gondoltam, hogy a könyvben mindent leírtam, amit az aktivizmusomban már elmondtam. Aztán jöttek január közepén a kiskunhalasi orvosletartóztatások aminek a kapcsán a média oldaláról sok megkeresést kaptam hogy mondjam el mit is történt, aztán pedig a PRIDE betiltása kapcsán nagyon sok cég keresett meg, hogy akkor itt az ideje, hogy komolyabban kezdjenek el foglalkozni a munkahelyeken az LMBTQ kérdésekkel. (ahogy látjuk ez is kontra produktív volt a kormány részéről, de én ennek örülök) Mindenki egyet ért abban, hogy idén Mo-n eddig valaha volt legnagyobb PRIDE felvonulás lesz.
Pár hónapja a Nyitottak vagyunk non-profit szervezet rendezvényére kaptam megtisztelő felkérést és meghívást. Tegnap volt ez a konferencia, amely a munkáltatóknak szólt, a sokszínűségről és befogadásról a munkahelyeken. Beszéltem újra arról, hogy mennyire fontos a cégeknél a felső vezetés elkötelezettsége a változás iránt, még akkor is ha ma ez egyáltalán nem divat, sőt szinte gazdasági kockázat. Sajnos a teremben lévő 50-60 cégképviselő arra az egyszerű kérdésre nem tudott válaszolni melyet feltettem nekik az előadásomban:
Ha én belépek a cégükhöz holnap, akkor transznemű nőként melyik mosdót használhatom?
Mély csend volt a válasz, hatásszünetet tartottam és kényelmetlen fészkelődés kezdődött a székeken. Rázuhant a csend a teremre. A széksorokban pár arcot láttam, akik szinten döbbenetet tükröztek, mert most találkoznak először ezzel a kérdéssel, más szájáról leolvastam a választ: „Ez egy nagyon jó kérdés!”. A teremben senki nem tette fel a kezét amikor azt kérdeztem tőlük második kérdésként, hogy a cégük fel van-e készülve a transznemű munkavállalók foglalkoztatására.
Persze most sokan legyintetnének hogy ugyan már, ez nem probléma, nálunk eddig nem volt ilyen. Erre a válasz az, hogy a munkahelyet sem akkor kell akadálymentessé tenni kapkodva amikor az első kerekesszékes munkavállalót felveszik. Amúgy pedig ha nem felkészült egy cég a transznemű vagy mozgás-hallás-látás-stb.. sérült emberek foglalkoztatására, akkor az a melegágya a felvételi folyamatokban az amúgy is biológiailag belénk kódolt tudattalan előítéletek előretörésének. Ja minek vegyünk fel egy transznemű embert, ezzel csak a gond lesz nem vagyunk felkészülve a foglalkoztatására amúgy is ez ma egy politikai és gazdasági kockázat. Borzalom ezt hallgatni.Tegnap a transznemű közösségből kaptam egy emailt. A kérdés egyszerű volt:
„XY cég (nagy multi) elfogadó-e velünk?”Értem a kérdezőt de szerintem nem jó a kérdés. A cég nem lehet elfogadó, mert a cég egy jogi személyiség, amely emberek sokaságából áll. Egy munkahely legyen az bármekkora a társadalom kis leképezése gyakorlatilag. Az, hogy egy munkahely mennyire elfogadó két összetevőből áll minimum szerintem:
1. A cégvezetés mennyire elkötelezett a sokszínűség és befogadás mellett, mennyire implementálják a céges policy-ba azokat az irányelveket amik szükségesek lennének, mennyire hajlandók az L&D (learning and development) stratégiába belevenni a képzéseket (utálom az érzékenyítés szót) és utána mennyire tudják magukról ezt kommunikálni (ha valóban felkészültek!) álláshirdetéseken keresztül.
2. A cégben dolgozók (akik a társadalom kvázi kis szelete) mennyire elfogadók. Nagyjából ugyanannyira mint a társadalom. A tapasztalataim szerint ez úgy oszlik meg, hogy egy kis réteg elfogadó, sőt támogató egy másik kis réteg nagyon elutasító és felháborítja és tűzzel vassal tiltakozik, a többség pedig többnyire úgy van vele, hogy neki ugyan mindegy én ki vagyok, ha rendesen teszem a munkám és a dolgom, de ők is tele vannak kérdésekkel, kételyekkel.
Tapasztalataim szerint ma Mo-n rendkívül kevés olyan cég van sajnos (<10) akik minden tekintetben mindent megtettek azért hogy transznemű embereket foglalkoztassanak és úgy működnek ahogy az 1. pontban leírtam. Nyilván a kettes pontot az emberek hozzáállását is lehet szabályok közé szorítani egy munkahelyen, de az már két külön történet, hogy valaki azért fogad el mert muszáj neki, vagy azért mert szívből jön.Sok dolgom van még, és hogy keretes legyen ez a poszt, ebből látszik, hogy nem lehet hátralépni és visszavonulni. Amíg egyetlen kérdés is van a közösségből és a munkaerőpiacról, vagy a világból addig arra érdemes, kell és kötelességem is válaszolni!
Legyetek nyitottak, befogadók és ne csak a munkahelyeken hanem az élet minden területén!
