„Bagdy Emőke: A nemek forradalma, genderideológia, genderaktivitás napjainkban” című Confessio református folyóiratban megjelent hosszú írására szeretnék reagálni néhány gondolatban. Az írásból minden esetben először idézek kék dőlt betűvel, majd a saját véleményemet fejtem ki az idézett szakaszról. Bagdy Emőkét hívtam a témával kapcsolatban egy nyilvános beszélgetésre, de ezt nem vállalta, hivatkozva arra, hogy ebben az írásban kifejtette a véleményét. Így most, az általam felállított és követett PTA (progresszív transzjogi aktivizmus) alapelveit szem előtt tartva, írásban válaszolok neki több részletben.
Szerkesztőségi felkérésre készített írásom személyes indítéka, hogy keresztyén pszichológusként szülői-nevelői felelősségünkre irányítva figyelmünket tudatosítsuk egy eszmeáramlat és „új” nevelési gyakorlat veszélyeit és megvédjük gyermekeinket egy „modern” befolyásoló erőtől, az önazonosság, az identitás fejlődését zavaró beavatkozásoktól.
Úgy gondolom, hogy minden új, progresszív „eszmeáramlat” -nak, „nevelési gyakorlatnak” lehetnek veszélyei és előre mutató, hasznos elemei is egyaránt. Természetesen ez mindig a nézőpont sajátossága, hogy mit tekintünk veszélynek és mit tekintünk progresszív előremutató változtatásnak. A keresztyén álláspont és a vallásos dogmatika nézőpontja már nagyon sok mindent eleve meghatároz és feltételez. A szülői-nevelői felelősség azonban vallásoktól és egyházaktól független. Talán ebből kellene kiindulni, mert egy ateista szülőnek ez a felelőssége ugyanakkora, mint egy vallásos családnak, így már a bevezetőben csak azt feltételezi a szerző, hogy egy újdonságnak kizárólag negatív hatása lehet.
Ez a mostanság gender-aktivitásnak nevezett „érzékenyítési” folyamat az emberi szabadság jogának szellemében, az egyenlőség-eszmény jegyében jogot formál és kínál a totális önmeghatározásra, a nemi hovatartozásunk minden (biológiai, pszichikai és társadalmi) tekintetében egyaránt. Eszmeáramlatok torlódó nyomulásában, sokféle befolyásoló hatás közepette talán nem is tudatosul bennünk, hogy a nevelés rendeltetéses szülői feladatába betört egy folyamat, az egészséges gyermeki személyiségfejlődést nem ismerő, de azt is meghatározni kívánó hatalmi aktivitás.
Sosem támogattam és használtam az „érzékenyítés” kifejezést, mert szerintem félrevezető. Ezzel kapcsolatban már több helyen elmondtam, leírtam, hogy a társadalmat nem érzékenyíteni kell, nem az a fontos, hogy érzékenyek legyen bizonyos témákra, új felfogásokra az emberek, hanem értsék azt, tudják, hogy mit mondunk és miért mondjuk. Úgy gondolom – ha már vallásos nézőpontot is behozunk a téma megvitatásába -, hogy nem a folyamat formál jogot és nem egy eszmény érdekében az önmeghatározásra, hanem maga az ember kapott az Istentől szabad akaratot, melybe az én értelmezésem szerint beletartozik az is, hogy éljen az önmeghatározás jogával. (ezt egyébként az emberi alapjogok is elismerik, és egyet értenek állításommal). Az emberi faj biológiai meghatározása tudományos tények mentén történik, ami a jelenlegi tudományos ismereteink birtokában az alábbiak alapján lehetséges: Elsődleges nemi jellegek (kromoszómális nem, gonadális nem és hormonális nem), valamint másodlagos nemi jellegek. Így ilyen tekintetben semmilyen eszme a biológiai nem újra definiálására nem alkalmas és nem is teszi meg ezt a szerző által „gender-aktivitásnak” nevezett folyamat sem. Annál is inkább, mivel a transzneműség, mint fogalom akkor marad értelmezhető, ha a biológiai nem fogalmát változatlanul megtartjuk. A transzneműség kizárólag a születési, biológiai nemhez képest definiálható és értelmezhető. Nagyon sok kutatás és tudományos terület foglalkozott és folyamatosan foglalkozik a transzneműséggel, így én nem tudom elfogadni azt az állítást, hogy ezek nem lennének tisztában az „egészséges gyermeki fejlődéssel”. Sőt minden kutatási módszertan melyek a transznemű serdülőkkel foglalkozik, pontosan ezekből indul ki (Pl. Tanner fejlődési fázisok és azokhoz köthető medikális és szociális tranzíciós lehetőségek).
