„Bagdy Emőke: A nemek forradalma, genderideológia, genderaktivitás napjainkban” című Confessio református folyóiratban megjelent hosszú írására szeretnék reagálni néhány gondolatban. Az írásból minden esetben először idézek kék dőlt betűvel, majd a saját véleményemet fejtem ki az idézett szakaszról.
A nemek „forradalma”
Az esélyegyenlőségért folyó alapjaiban helyes, történelmi küzdelem jelenkori, szökőárként ránk zúduló átformált ideológiai hullámai világszerte alapjaiban próbálják megrengetni az emberek közti egyenlőségről, férfi-nő viszonyról meglévő eddigi érvényességeinket, tudományos téziseinket, meggyőződéseinket és az egyedi vélekedéseket. A női-férfi egyenjogúság (törvény előtti egyenlőség, szavazati jog stb.) eredeti célkitűzésére ráfonódott a melegjogi mozgalom, a feminizmus, a transzneműség kérdésének elfogadási küzdelmei stb. Miközben hiánypótlóak a „női” munka, a háztartás, és a nem fizetett munkák témakörei, a női optikából szemlélt történelem tankönyvek megírása, a két nem kapcsolatáról készülő kutatások, oktatás, mi több, még a gyógyszereknél sem figyel az ipar a női adagolásra, mára a „gender” szitokszó lett, mert olvasztó tégelyévé vált mindennek, csak saját önazonosságát szorította ki.
Úgy gondolom manapság nagyon divatos megközelítés a nemek esélyegyenlőségéért folytatott küzdelmet mindenbe belekeverni, ami a nemiséggel kapcsolatos. A szerző által említett „hullámok” nem gondolom, hogy ezt a küzdelmet bármilyen irányba is jelentősen tudnák befolyásolni. Ezt mutatják az elmúlt évek kutatásai is, az üvegplafon kérdés, a gender pay gap (nemek közti fizetés különbség), stb… ugyanúgy és ugyanolyan mértékben probléma, mint korábban volt. Attól mert mostanában „divatos lett” a transzneműségről beszélni minden összefüggésben, attól szerintem az esélyegyenlőségi kérdésekben ez a diskurzus jelentős változást nem hozott eddig és úgy gondolom a jövőben sem fog. Nem gondolom, hogy társadalmi kérdéseket egy 0,5-1% -os társadalmi reprezentációjú kisebbségi marginális csoport jelentősen tudna befolyásolni. Ez az elképzelése a szerzőnek talán egy eltúlzott félelem lehet. A tudományos kutatások folyamatban vannak a transzneműséggel és azzal különféle módon összefüggő kérdésekben. Talán a világot eddig is az vitte előre, ha korábban lefektetett és axiómaként tekintett tudományos tényeket, újabb, modernebb megközelítéssel vizsgált, kutatott és bebizonyított tények időként felülírhatnak. Ebben nincsen semmilyen probléma szerintem, így halad előre a világ.
Az alapvető emberi jogok mindenkit megilletnek, teljesen mindegy, hogy milyen kisebbségi társadalmi csoportok szemszögéből vizsgáljuk azokat. A női-férfi egyenjogúság kérdése nem kap attól új értelmezést, mert ezekben a kisebbségi csoportokban ugyanúgy megjelenik mindkét nem. Az alapvető emberi jogokért való küzdelem, emberi jog, egyetemes emberi jog. Ebben a kontextusban mindegy, hogy valaki férfi vagy nő, vagy meleg, vagy feminista, vagy transznemű. Ember, mindannyian emberek vagyunk, akiket megilletnek ezek a jogok.
A gyógyszeripari példa nagyon jó – igaz más értelmezésben, mert itt a gyógyszergyárak egyelőre pont nem veszik figyelembe a transznemű embereket. A gyógyszergyáraknak egyszerűen egyelőre nem éri meg longitudinális kísérletekben kifejleszteni bármilyen gyógyszerkészítményt (pl. kereszthormon), hanem a transznemű nők, ugyanazt az ösztrogén készítmény kapják, melyet a menopauzában szenvedő középkorú nők hormonpótlásra. A „gender” szitokszóvá való konvertálásához nagy mértékben járult hozzá a konzervatív, antigender jobboldali ideológia, először megértés, majd párbeszéd, végezetül elfogadás hiányában. Talán nem véletlen, hogy szinte alig találni ezekből a körökből olyan politikust, ismert embert, véleményvezért, aki hajlandó lenne leülni egy beszélgetésre. (nem vitára)
Így a genderfogalom és értelmezése körüli túlkapásokból eredő újkori vita főként a szexuális önazonosságra, szabadságra, egyenlőségre, annak felfogására, gyakorlatának autonóm változtatási szabadságára, illetve a nemi mibenlét, társadalmi sztereotipiáinak megtagadási jogára összpontosul, noha éppen nem ez lenne a legfontosabb feladata.
Egészen addig a „furcsa” pontig (Queer jelentése „furcsa”), hogy nincs megkülönböztethetőségi jog, nincs született vagy genetikailag determinált nemiség, mert mindez csak konstrukció (Edelmann, 2004, Butler, J., 2005). A nemiség választás kérdése, a hovatartozási döntés joga pedig individuális. Azok vagyunk és leszünk nemileg, akikké válni szeretnénk. Ma a genderizmus ideológiai „fokozatai”, irányzatai parttalanul mossák el az útjukba kerülő másfajta nézeteket. Romboló hatása egyre inkább bebizonyosodik. Szélsőséges ideológiai és politikai irányzattá terebélyesedése azt a kérdést veti fel, hogy „a genderforradalmat felfalják saját gyermekei?” (Gregor, A., Kovács E., 2017)
A „genderfogalom” egy nagyon összetett dolog. Az ember neme, nem önmagában álló valami, hanem annak van medikális, szociális, jogi, társadalmi, és még rengeteg vetülete, és ezen vetületek egymásra hatása, akár, ha csak az egyént vizsgáljuk, pláne, ha már az egyének interakciót párban, csoportban, vagy akár egész társadalmi szinten. Hogy ezekben az összefüggésekben ki, mit és miért tekint prioritásnak az talán egy egyéni szubjektív nézőpont kérdése. Úgy gondolom, ebben nincsenek prioritások, hanem minél több vonatkozást és ezek egymásra hatását érdemes vizsgálni és így egyre teljesebb képet kapunk. Ahogy korábban is leírtam, az nem igaz, hogy a transzneműség eltörölné a „genetikailag determinált nemiség” -et, mert így kvázi maga alatt vágná el a fát. Értelmezhetetlenné válna a transzneműség fogalma. A „nemiségnek” két síkja van, de egyik sem választás kérdése! A biológiai vagy ahogy a szerző hívja („genetikailag determinált nem” – mondjuk ez sem teljes így, mert a a biológiai nemet nem csak a genetika határozza meg, vagy éppen teszi meghatározhatatlanná – interszex (korábban hermafrodita állapotok). Ez nem választás kérdése ebben szerintem nincsen vita. A másik síkja a nemiségnek a társadalmi nem, nemi identitás. A szerző írásából nekem az tűnik ki, hogy azt feltételezi, hogy a transzneműség választható, a nemi identitás egy olyan dolog, mint a boltban a kenyér. Van fehér, barna, rozs, stb… és az ember bemegy oda és ami neki szimpatikus azt leveszi a polcról. Én transznemű nőként azt mondom erre, hogy ez nem igaz. A nemi identitás ugyanúgy elrendelt dolog, mint a biológiai nem. A nemi identitást nem választja az ember. (Ha ez így lenne, akkor tuti nem lenne az normális, aki a mai világban transznemű nemi identitást „választja”, hogy minél több diszkrimináció, megalázás, magyarázkodásra legyen ítélve egész életében. Mivel az alapfeltételezése a szerzőnek hibás, hogy nemi identitás választás kérdése lenne és „azokká válunk akikké szeretnénk”, így utána a fenyegető borús következtetés sem lehet már helyénvaló sajnos, és nem is az.
A gender (társadalmi nemi szerep) fogalom nem újkeletű, 1955-ben John Money pszichológus-szexológus írta le először egy hermafrodita eset kapcsán. A nemi önazonosságnak azt a fajtáját kívánta ezzel megnevezni, amely nem felel meg az egyén biológiai nemének. Különbséget tett biológiai nem (sex) és társadalmi nem (gender), vagyis azon társadalmilag elvárt és művelt szerep között, amelynek megvalósítása során az egyén megtapasztalja férfiasságát vagy nőiességét. Ez a szerep magába foglalja az érzéki-testi nemiséget, de nem korlátozódik arra. Ebben a bináris (két osztatú) rendszerben a biológiai az objektív, ezzel szemben a társadalmi szerep szubjektív. Ez a szocializáció, a kultúra férfi-női szerep elvárásainak lenyomata a személyiségben. Money szerint a társadalmi nemünk ad módot arra, hogy megélhessük szabadságunkat és megvalósíthassuk önmagunkat.
Ebben a bekezdésben újra keveri a szerző a biológiai nemet és a nemi identitást. A hermafrodizmus (ma interszexualizmus) egy genetikai állapot egy biológiai, tudományosan tényekkel alátámasztható dolog, mely lehetetlenné teszi a bináris nemekbe való besorolást. (valószínűsíthetően Imane Khelif esete is ilyen volt.). Az interszexuális különböző állapotoknak az ég világon semmi közük a transzneműséghez, a nemi identitásokhoz és a genderelmélethez.
A társadalmi nem (azaz a gender) fogalmának létrehozásával valóban megragadhatóvá váltak olyan – korábban elhallgatott vagy tabu – tartalmak, mint a férfiaknak a nők feletti uralma és ennek megjelenési formái. A társadalmi nem, a gender eredeti fogalma annak megragadására keletkezett, mi-minden következik abból, hogy valaki nőnek született, a másik ember pedig férfinak. Belátható, hogy különböző társadalmi berendezkedések, kultúrák eltérő elvárásokkal és azok betartását ellenőrző rendszerekkel élnek. A női sors kardinális gondjai pl. evidensen eltérőek fekete Afrikában, az USA-ban, Európában vagy a posztszocialista országokban. A női nem alárendeltsége a humán hierarchiában más gondot jelent pl. egy vallásos fekete nőnek a reprodukció-szabályozás, vagy egészségügyi hozzáférhetőség szempontjából, vagy pl. egy európai diplomás értelmiségi számára a felettesének szexuális visszaélési kísérlete a kiszolgáltatott nővel szemben (metoo-mozgalom).
Én úgy gondolom, hogy a társadalmi nem fogalma semmilyen hatással nincsen a „férfiak nők feletti uralmára.” Utóbbi jelenség – sajnos – akkor is nagyon működik, ha ebben a pillanatban megszüntetnénk azt a fogalmat, hogy „társadalmi nem”. Ha visszatekintünk az emberiség történelmére, akkor ez a jelenség talán amióta ember van a Földön így van. Akár újra elővehetjük a Szentírást és ott is megvizsgálhatjuk a nők szerepét, de gondolhatunk az arab világra, ahol társadalmi nem fogalmától függetlenül milyen a nők helyzete, gyakorlatilag a szerző is hasonló példákat hoz, de így pont magának mond ellent szerintem. (folyt. köv.)
