„Bagdy Emőke: A nemek forradalma, genderideológia, genderaktivitás napjainkban” című Confessio református folyóiratban megjelent hosszú írására szeretnék reagálni néhány gondolatban. Az írásból minden esetben először idézek kék dőlt betűvel, majd a saját véleményemet fejtem ki az idézett szakaszról.
Személyiségpszichológiai szempontból a társadalmi nem hordozója az individuum. Genetikai hozomány a nemi hovatartozás. Ezt nő esetében XX kromoszóma dönti el, ehhez hozzárendelt az ösztrogén vezérelt nemi hormonműködés, mely a nőt utód befogadására, kihordására és szülésére teszi képessé. Az utódgondozás készség-képességszintű biztosítékát a jobb agyféltekei („ érzelmi agyi”) folyamatok speciális jelenségei képezik. Férfi esetében az XY kromoszómához tesztoszteron hormontevékenység kapcsolódik, amely az erőt és küzdőképességet szolgálja, míg a fészekteremtés és védelem magasan strukturált mentális erőrendszerét a bal agyféltekei (logikus, realitás vezérelt, tudatos) szellemi képességei szolgálják. Természetesen sokkal bonyolultabb központi idegrendszeri folyamatokról van szó, és mindkét nem mindkét féltekéjét egyformán jól és harmonikusan tudja használni. Mindaz, ami hozott, a kromoszomális struktúra, és a környezeti-transzgenerációs hatások által metilált genetika. Ami már az anyai petefészkekben és az apai ivarszervekben környezeti (az életmód, a vegyszerek, táplálkozás stb.), majd a fogamzástól kezdve környezeti, szociális, szocializációs hatás, az beleszövődik az adott, magával hozott biológiai keretekbe. A magtól függ, hogy egy fa tölggyé vagy fenyővé válik. Ekképp az ember „mag” -jában hozott kötöttségeket, de a hatalmas erejű alakitó dinamizmus a szocializáció lesz. A társadalmi, kulturális, környezeti tényezők a dinamikusak, míg a hozottak túlnyomóan stabilak. A biológiai (genetikai) és társas-társadalmi fonadéka, eredménye az individuum. A társadalmi nem kulcsszava az élet maga. Annak megőrzése az emberi kapcsolatok rendszerében, védelme és továbbvitele népesedési úton. A gender kizárólagosan emberi jelenség, az emberi hagyományokat, szerepeket társadalmi magtartásformákat foglalja magába, amiket belénk nevel környezetünk. Megvalósító „módszertanának” középpontjában a család, az önazonosság felépítésének és egységének szociális uterusza (anyaméhe) áll, ezért a feminizmus tételét familizmusra átírva közelebb kerülünk a gender megértéséhez is, írja Kopp Mária 2010-ben, a genderkutatás nemzetközi és hazai helyzetének áttekintésében.
A szerző a keresztyén vallási szemüvegén keresztül közelíti meg a nemiséget, amikor annak kizárólag utódlás-biológiáját írja le amivel természetesen nem lehet vitatkozni. Az élet tovább adásának feltétele megkérdőjelezhetetlen módon feltételez egy nőt és egy férfit. Úgy gondolom, hogy ez a tény, azonban nem érvényteleníti és teszi megkérdőjelezhetővé a meleg, leszbikus és transznemű emberek létezését. A társadalmi nem fogalmának nem a kulcs szava az élet. A biológiai nem egyik jelentős szempontja az élet tovább adása, a társadalmi nem megfogalmazásának 98-99,5% -ában szintén elmondhatjuk, hogy egybe esik ezzel a célkitűzéssel, DE van 1-1,5% ember, akinek pedig nem. Ez az arány is mutatja azt, hogy véleményem szerint kisebb arányról beszélünk, mint azon cisznemű nők ÉS cisznemű férfiak együttes aránya, akik valamilyen okból nem tudnak/akarnak gyereket vállalni. Alapvetően nem a „gender-aktivizmus” fogja veszélyeztetni a Föld benépesedését és Magyarországon sem azért csökken évek óta a születés szám, mert egyre többen bújnak el és vállalják fel LMBTQ közösséghez való tartozásukat!
A nemi identitás és a szexualitás a genderideológia fő csatornája
A queer irányzat az egyén szabadságjogaként értelmezi, hogy miképp érzi magát szexuális orientációjában szabadnak, önazonosnak. Elvileg bármelyik nemet választhatja, sőt szabadon változtathat orientációján. Tehát koncepciója szerint az egyén szabadságjoga nemi hovatartozásának, ízlésének és szexuális viselkedésének megválasztása. Van logika ebben a felfogásban, de ahhoz, hogy követhető legyen, meg kell tagadni a két nem különbözőségének biológiai alapjait.
Erről már írt a szerző és én reagáltam arra, hogy a nemi identitás NEM választás kérdése, ez nem „kenyérbolt”. Abban egyet értek, hogy mindenkinek a szexuális orientációja és annak megélése alapvető emberi szabadságjog. Ezt a jogot nem lehet elvitatni úgy gondolom még vallási és élettovábbadási szempontokból sem. A nemi hovatartozás nem választás kérdése, a szexuális orientáció kialakulása, pedig úgy gondolom rengeteg tényezőtől függ (elsősorban pszichológiai és szociális) és ami talán még fontosabb az ember élete során változhat és egyáltalán nem biztos, hogy minden embernél állandó.
Posztmodern elméleti konstrukciójukban (a queer aktivizmusban) a nemek különbözőségi mibenlétének tehát a tagadása történik. A nemeket magukat is társadalmi konstrukciónak tekintik. Szélsőségesen értelmezve eszerint már a biológiai férfi-nő kategóriák is konstruáltak. Eltörölve a két nem „kategóriáját” újabb és újabb kategóriákat hoztak létre, ezt tükrözi az LMBTQ betűfüzér is (leszbikus, meleg, biszexuális, transzgender, queer) (Szilvay, G., 2020).
Nem, itt valami félre értés van. A „queer aktivizmus” legalábbis amit én képviselek, nem tagadj a nemek különbözőségét, sőt például a nem-bináris transznemű identitáson belül pont elismeri, azt a sokszínűséget melyek megjelenhetnek. A nemek NEM társadalmi konstrukciók az én értelmezésemben, hanem van egy biológiai (született nem) és létezik egy társadalmi nem. Előbbi a biológiai, tudományos tényeken alapszik, a második pedig az ember tudata alapján. A biológiai férfi-nő kategóriák érvényesek és nem kerültek eltörlésre. Az LMBTQ betűszóban pedig felhívnám a figyelmet arra, hogy kizárólag a „T” képviseli a „nemiséget”, az összes többi szexuális orientációra vonatkozik. Az LMBTQ betűszóba a „T” úgy keveredett bele, hogy sokáig a transzszexualizmust is valamilyen szexuális viselkedésként írta le a tudomány, de pár éve a WHO által gondozott ICD11 irányelvek, már felismerték, hogy semmi köze a szexualitásokhoz sokkal inkább a nemiséghez. Így szerintem ma már igazából hibásan is szerepel az LMBTQ betűszóban a „T”, de érdek képviseleti megfontolásokból nem baj ha ott marad.
Fontos látnunk, hogy a nemi identitás (”férfinek érzem magam és úgy is akarok élni, úgy gondolkozom, ahogy adott társadalomban a férfiak szoktak, és ez jó nekem”; ugyanez nőben is érthető identitás élmény), és a szexuális preferencia (férfiként a nők vonzzanak és nem a saját nemem) össze van mosva. Pedig a nemi identitásnak is sok érettségi szintje és átlagtól való eltérése lehetséges (pl. a szexualitás nélküli gyermeki identitás, a kisiskolások identitás zárlata, a sebzett identitás pl. bántalmazás vagy elrettentő modellek nyomán a saját nem elutasítása, a gyermekvállalás, párkapcsolat elutasítása), és a szexuális preferencia is lehet átlagtól eltérő (így homo- vagy pl. biszexualitás, de gyakori az aszexualitás is, mikor nincs a személynek vágyélete). Végül persze vannak az ún. parafiliák is, melyek egy része a mai napig betegségnek minősül. Régebben egyértelműen ide tartozott a pedofília (éppen azért is, mert a gyermek nem képes önkéntes beleegyezését adni a szexuális együttlétbe, mert kb. 14-18 éves koráig kiszolgáltatott, szexuális identitása kialakulóban van és a felnőtteknek alárendelt). Ma e téren kezd a jog a felnőtti világ nyomására „megengedően” viselkedni, így egyre alacsonyabb a korhatára a szexuális önkéntesség elvének, és egyre lazább a gyermek utáni szexuális vágy értelmezése. De ide tartozik a nekrofilia, a halottakkal hálás, az állatokkal való „szodómia” stb.
A nemi identitás nem „érzés”, nem arról szól, hogy ki hogyan él, milyen előjogok illetik meg és az valamilyen szimpátia alapján eldől, mert vonzó lenne egy sztereotípiákra alapozott nem „megélése”. A nemi identitást a tudat és a biológia alakítja, mai tudományos álláspontok szerint a transzneműségnek három összetevője van: biológiai, pszichológiai és szociális és ezek egymásra való kölcsönhatása. Ebből láthatjuk, hogy azért ez sokkal bonyolultabb mechanizmus annál, hogy nekem tetszik valamelyik nemi sztereotípiák alapján jellemzett nem és akkor én azt „választom” és annak megfelelően élek. A nemi identitás nem egy napra szól, nem olyan dolog, amit ki lehet próbálni éveken, évtizeden keresztül. Rövid távon igen, lehet ismerkedni ezekkel, de élni biztos hogy nem. A felsorolt szexuális orientációk amióta ember él a Földön jelen voltak. Egyáltalán nem újkeletű fogalmak ezek. Az egy másik kérdés, hogy a konzervatív jobboldali antigender retorika nagyon szereti összemosni a pedofíliát és szexuális orientációkat. Ez egy bűnös és rendkívül káros dolog a társadalomra nézve ahogy ezt teszik. A pedofília egy bűncselekmény, melynek az egész „gender-aktivizmushoz” semmi köze, úgy ahogy a különböző szexuális orientációknak sem. Az egy részletesebb kutatás eredménye lehet, hogy a papok például miért molesztálnak fiú gyerekeket, és ez a viselkedés milyen összefüggésben van a cölibátussal és azzal, hogy papnövendékek hiányában 23-25 éves papokra bíz az egyház egy komplett közösség lelki vezetését úgy, hogy talán még a pap sem igazából felnőtt. Érdekes módon a vallásos szerző, erről a részről itt elfelejtkezett megemlékezni,
E ponton fontos tehát kiemelnünk, hogy a modernnek nevezett queer felfogás egyik veszélye a fejlődéslélektani, genetikai, epigenetikai ismeretek figyelmen kívül hagyása és fogalmak eltörlése, összemosása. Minden nézetrendszer a saját ideológiai álláspontja mellett keres és talál adatokat és bizonyítékokat, mert nem is lát mást, csak önnön igazát.
Ahogy többször már leírtam a „queer felfogás” szerintem nem törli el a genetikát, és nem hagyja figyelmen kívül a fejlődéslélektant sem. A WPATH rendszer pontosan ezekre alapozva (is) adja ki a transzneműek ellátására vonatkozó ajánlásait. Az utolsó mondattal az a baj, hogy a jobboldali antigender propaganda még soha egyetlen kutatási, bizonyítékot sem osztott meg érvelése során, amikor állításait hangoztatja. Eddig ebben az írásban sem találtam konkrét kutatási bizonyítékokat az érvrendszer alátámasztásra.
Ezért a továbbiakban is kritikusan és önkritikusan elemezzük a téma általunk ismert irodalmát, hogy nem elvethető személyes elkötelezettségünk (az ÉLET-törvény, a biológia, a pszichológia tisztelete és keresztyén identitásunk) mellett bemutassuk, hogy látjuk ma a „nemek forradalmát”.
Érdemes akkor tanulmányozni azokat a kutatásokat is melyek az állításaik ellentétét bizonyítják, miszerint a reparatív terápia nem működik, a detranzíciós esetek száma elhanyagolható és nem az az oka amit állítanak, a fiatalokon senki nem hajt végre nemi megerősítő műtéteket és 16 év alatt kereszthormonokat sem alkalmaznak.
Tudjuk, hogy mára ellenforradalom, ha tetszik protest a main stream ideológiával szemben a kiállás, de Luther szavaival szólva: „itt állok, másként nem tehetek” (Luther, 1521).
A genderideológia 1995-ben az ENSZ által szervezett pekingi Nőszövetségi Világkongresszuson lépett nyilvánosságra. A konferencia záró dokumentumában vezették be hivatalosan a „gender mainstreaming” kifejezést, vagyis a „társadalmi nem” fő irányként érvényesítését. A Pekingi Cselekvési Platform elérte, hogy ajánlása még ez évben kötelezettséggé vált. Az ENSZ Emberiegyenlőség elve alapján elkötelezte magát a gender mainstreaming, vagyis a nemek egyenlőségéért folyó küzdelem mellett. 1996-ban az EU is csatlakozott, 2000-ben a Német Szövetségi Kormány, majd további országok, 2006. január 11-én az Európai Parlament is elfogadta a homofóbiáról szóló határozatot, amely arra szólít fel, hogy Európa országaiban legyen büntetendő cselekmény, ha valaki „idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről, mert ez rasszizmushoz, idegengyűlölethez és antiszemitizmushoz hasonló magatartás” (Kuby, G. i. m. 88.p.). A radikalizálódást tükrözi például, hogy az Európai Unio minden országában feladata a települések önkormányzatainak esélyegyenlőségi program készítése és közzéadása, ennek hiánya pályázati akadályt képezhet a település számára. Az ideológiát képviselő intézményhálózata is erőteljes financiális támogatást élvez, minden bizonnyal kereskedelmi haszonnövelés érdekei és céljai mozgatják.
Az erős csúsztatás, hogy „büntetendő cselekmény”, ha valaki idegenkedéssel szól az LMBTQ kérdésekről. A szólásszabadság mindenkit megillet, azonban ennek keretei között figyelni kell arra, hogy állításainkat kutatási, objektív tényekkel támasszuk alá, és az alapvető emberi egyetemes jogokat ne kérdőjelezze meg senki. Ha valaki utóbbit megteszi, abban egyet érthetünk, hogy az nem helyes és valóban büntetendő.
Az utolsó mondat is klasszikus jobboldali „érv”, hogy kereskedelmi haszonnövelés érdekei mozgatják a genderlobbit. Ha egy értelmes ember kicsit is belegondol, hogy egy társadalmi szinten észre sem vehető csoport, (0,5 – 1,5%) valami hihetetlen mértékben határozná meg a kereskedelmi forgalmakat az óriási tévedésben van, pláne figyelembe véve azt, hogy a gyógyszergyárak nem is foglalkoznak pontosan emiatt ezzel a csoporttal és nem is fejlesztenek kutatnak számukra külön készítményeket. Ha ez akkora üzleti érdek lenne ahogy a jobboldali propaganda ezt beálltja, akkor a benzinkúton is pubertásblokkoló készítményeket árulnának a fiataloknak. Ez az összeesküvés elmélet teljesen tévútra visz, és ahogy ebben az írásban még korábban sem bizonyította be senki, hogy ez a marginális csoport mekkora kereskedelmi érdekráhatással lenne egyes gazdasági ágazatokra, addig ez csupán egy populizmus szempontjából egy értékelhető mondás, mert az egyszerű embereket ezzel befolyásolni lehet még számok, statisztikák nélkül is,
Fontos és izgalmas kutatási irány az evolúció-biológia és a neurobiológia e témában (Órfão I, és mtsai, 2023), mivel rávilágít a nemi viselkedés (a szaporodást szolgáló heteroszexualitás és a más, vélhetően ősibb és a neurohormonális egyensúlyban résztvevő célú homoszexualitás) 3-8%-os konstans jelenlétére számos fajnál, így az embernél is.
Az is egyre valószínűbb, hogy a szocio-politikai nyomás az évmilliók óta e téren fennálló egyensúlyt veszélyezteti. Bővebben erről Császár-Bokkon (2023) Interdisciplinary implications about heteroexuality, homosexuality, bisexuality and transgender című írása, amely megjelenés alatt van.
Azért azt talán a szerző sem gondolja komolyan, hogy a társadalom 10-12%-át kitevő LMBTQ közösség, valamint a társadalom 0,5-1,5% -át kitevő transzneműek aránya, „veszélyezteti az egyensúlyt”. Ez még józan ésszel is belátható csúsztatás.
