„Bagdy Emőke: A nemek forradalma, genderideológia, genderaktivitás napjainkban” című Confessio református folyóiratban megjelent hosszú írására szeretnék reagálni néhány gondolatban. Az írásból minden esetben először idézek kék dőlt betűvel, majd a saját véleményemet fejtem ki az idézett szakaszról.
Posztmodern emberkép, filozófia és következményei
A genderideológia által szárnyra kelt „társadalmi nem” új értelmezése a női szükségletek és nőkkel szembeni elvárások zűrzavarából a tagadás posztmodern ideológiai lépésével „szabadította ki és -fel” a nőket, olyképpen hozva teljes emberi egyenlőség szintjére, hogy minden hagyományosat elutasít, a férfi-nő különbözőséget alapjában (így biológiailag, evolúciós értékében stb.) tagadja. Nincs nő és férfi, a nemi identitásban csak egy kategória marad, az ember.
Ez az állítás nem igaz, de ezt már harmadszorra járja körbe a szerző. A „genderideológia” nem tünteti el a nemeket és nem mossa azokat össze. A nemi identitások között például megjelenik a transznemű NŐ és a transznemű FÉRFI fogalom, valamint a nem bináris identitások között is a transzMASZKULIN és a transzFEMININ fogalmak.
Az evolúciós vagy vallási hitéleti alapon tradicionálisan és rendeltetésszerűen létező férfi és nő biológiai „elrendeltsége” is a tagadás sorsára jut. Nincs hozott meghatározottság, az ember joga, hogy ezt is maga döntse el és alakítsa. A posztmodern (de)konstrukcionista elmélet értelmében a nemek fogalmi konstrukcióját (férfi-nő elnevezés, apa-anya stb.) is el kell vetni. Az érvénytelenítő tagadásban az elnevezések is újra konstruáltak: a nyelv kifejezi az új megközelítést. A keresztnév már nem a nemi mivolt kifejezője. Anya és apa helyett első és második személy megjelölés kerül az anyakönyvi kivonatba, de a mindennapos elnevezésbe is. Az anya helyett a német nomenklatúra pl. a szülési anyakönyvben „entbindende Person”-nak jelöli az anyát, „a szülő nő” személyeként tüntetve fel. A személyes névmások egységesítése is megtörténik egy harmadik, semleges elnevezésképpen.
Nem kell elvetni a nemek fogalmi konstrukcióját, csak a konzervatív értelmezéseket (az apa férfi, az anya nő) ki kell tágítani olyan értelmezésekkel, mint az apa is lehet transznemű nő, az anya pedig transznemű férfi. Újra hangsúlyozni kell, hogy semmiképpen nem érdemes világvégét kiáltani, amikor a társadalom 0,5-1,5% -a esetében esetleg egyes esetekben ilyen előfordulhat.
A másik a szexuális preferenciák világa, ahol az önazonosság szabadságában az egyén vonzalmai szerint lehet nő, vagy férfi viszonyulású, vagy egyik sem, aszexuális, vagy többféle is. Időben folyamatában az identitások változtathatók, (kipróbálhatók). Ez a totális tagadás a szélsőséges Queer mozgalmat jellemzi, amelynek egyik alapítója Butler (2005.,2007) német szociológusnő. Az új nevezéktanban számtalan gender identitás-fajta született, míg viszont a tradicionálisak, mint a többségi, átlagos heteroszexualitás a „nemi sztereotipiák” tradíció-elutasító elnevezését hordozzák. Az emberek 92-97%-ára jellemző heteroszexuális orientációt pedig a ciszgender elnevezéssel jelöli meg, mely azt fogalmazza meg, hogy az egyén biológiai és társadalmi neme azonos, a genetikai, valamint a szocializációs társadalmi nem szinkronban van. ciszgendernek lenni annyit tesz, hogy egy személy a saját biológiai identitásával egyetért, elfogadja és azonosul vele. Ezzel szemben transzgender az, aki vagy nemi diszfóriától szenved, vagy nem tudja eldönteni, melyik nemhez sorolná magát, vagy férfi testben nőnek érzi magát stb. Sokak szerint ugyanolyan diszkriminatív „cisz- vagy transzgenderezni”, ha bármelyik primátusát hirdetjük, mint annak idején a fehér férfi előjogai idején.
A „cisz és transzgenderezés” szemléltetés és oktatási szempontból egyszerű, hogy könnyebben érthetőek legyenek a nemi identitások. Lásd: transzernyő ábra. Én soha nem használtam a „cisznemű” kifejezést bármilyen pejoratív sztereotípiákhoz sorolható megjelölésként.
A szélsőséges queer ideológia területén, a relativizált nemi meghatározás világában, ahol az anya a szülő nő (de érzelmi és szocializációs szerepe elhomályosul), az apa a nemző egyén szintén minden társadalmi, kulturális és intellektuális hatásától mentesen, ott az egyének kategóriákba sorolhatják magukat. Minden döntés kérdése, már ha az egyén képes rá. Lehet valaki agendernek (nem tekinti magát sem nőnek, sem férfinak), bigender (mindkét nemmel azonosulni szeretne, férfinek és nőnek is tekinti magát) vagy gender queer (nem határolja be magát a két nem egyikébe sem) azonosítják saját magukat, vannak, akik „saját bevallásuk szerint” a ciszgender kategóriába tartoznak. A döntési nehézséggel küzdők, akiknek a két nem kevés, non-binárisnak is hívhatják magukat. A transzgender megjelölés tehát az eltérés mibenlétét nem határozza meg, éppúgy lehet homoszexuális, mint bármely más eltérési forma (Murray, Ch., 2020). A nemi orientáció szubjektív jellege szerinti LMBTQ betűszó megalkotásával az irányzat megnyitotta az abszolutizált egyenlőség ajtaját a leszbikus, meleg, homoszexuális, biszexuális, transzgender identitások önkéntes, szabad választása felé.
A nem binárisok egyáltalán nem biztos, hogy „döntési nehézségekkel” rendelkeznek, egyszerűen az is lehet, hogy nem tudják vagy nem is akarják meghatározni a nemüket. Ez egy teljes félreértés, de erről is már volt korábban szó, hogy a „T” hogyan került bele az LMBTQ mozaikszóba. A transzneműek igen lehetnek homoszexuálisok, de éppen így lehetnek heteroszexuálisok, pánszexuálisok, aszexuálisok, stb…Egy nemi identitás még semmilyen konkrét szexuális orientációt nem határoz meg önmagában. A szexuális orientáció meghatározásához két (vagy több) ember kell és ezeknek a nemi identitásának ismeretében lehet meghatározni az egymáshoz való szexuális viszonyukat
Nyilván érezzük, hogy a kognitív és érzelmi fejlődés egy adott szintje szükséges már ahhoz is, hogy egy élőlény képes legyen fajtársai között bármiféle különbséget tenni (látvány, szag stb. alapján), önmagát is, mint önálló lényt meghatározni (erre nem minden faj képes). A tudat fejlődésének és az öntudat kialakulásának hosszú evolúciós lépcsőfokain jutott el az ember odáig, hogy képes az önazonosságra, öntudatra, önreflexióra, az önismeret egy szintjére. E fokozódó kognitív diszkriminációs képesség egyben veszélyt is hordozott (a kirekesztés, alá-fölé rendelés veszélyét), de azt is, hogy a bonyolódó társadalmi szerkezetben nehezebb az identitás meglelése és az értékelésmentes másság-tolerancia kialakítása. Olyan magas és egyben zavaros fokára jutottunk fajunk fejlődésének, ahol az egyéni jogok primátusa fölülírja a közösség össz-érdekeit, legyen szó anyagi érdekről, ideológiai radikalizmusról, és így a mentális környezetszennyezés azonos mértékű a globális felmelegedést okozó túlhalászás, műanyag-szemetelés, túltermelés átkával. Fajunk érdeke a béke: egymás és a Föld megmentése. Az ÉLET védelme. Ez pedig magasabb döntés, mint a vágyaink meghatározása. De erről még később szólunk.
Érdekes módon a felsorolt modernkori „jelenségek”-et nem ismerve már az ókorban is voltak melegek, leszbikusok és transzneműek. Senki nem beszélt akkoriban „környezetszennyezésről, túltermelésről, ideológiai radikalizmusról”. Úgy gondolom amióta ember van a Földön a szexuális orientációk és nemi identitások mindig is változatosak és színesek voltak. A modernkori antigender propaganda állítja be ezt úgy, mintha az egész „LMBTQ” kérdés egy modernkori baloldali libsi „találmány” lenne. (folyt. köv)
