„Bagdy Emőke: A nemek forradalma, genderideológia, genderaktivitás napjainkban” című Confessio református folyóiratban megjelent hosszú írására szeretnék reagálni néhány gondolatban. Az írásból minden esetben először idézek kék dőlt betűvel, majd a saját véleményemet fejtem ki az idézett szakaszról.
A gender-ideológia radikális „új marxista” szabadságjogi kereteiről
Az ezredforduló „friss” (régi-új) szellemi mozgásirányaképpen – mintha csak a francia forradalom hármas jelszavának jelenkori megújulás-keresése volna – az USA-ban az új marxizmus terjedése követhető nyomon. „Szabadság-egyenlőség-testvériség”, az egyenlőség ideákban történő megvalósítására a kommunizmus eszménye különösen ígéretesnek látszik kimondottan olyanok részéről, akik egyetlen napot sem éltek a szocializmusban. Egyenlőség, amely megszüntet minden hierarchiát, eltüntet minden kiváltságot, egyenlően részesedik. Az új „szent hármas jelszó” a „társadalmi igazságosság” tézise alatt a Diversity, Inclusivity és Equity. Azaz „Sokszínűség/Különbözőség, Méltányosság, Beletartozás és Egyenlőség (DIE rövidítéssel).
A DEIB (ez a helyes rövidítés), a „B” az angol Belonging szónak a rövidítése, története 1961-ben kezdődött Kennedy elnöksége alatt Amerikában. Eredetileg onnan indult, hogy Kennedy egy kormányrendeletben utasította arra a kormányszerveket, hogy a kormánnyal bármilyen szerződésben álló vállalkozástól követeljék meg az affirmatív szemléletű alkalmazási feltételeket. Mint nagyon sok terület Amerikában ez is a fekete munkaerő alkalmazásának egyenlőségi feltételeit volt eredetileg hivatott megteremteni. 1964-ben került be a nemi egyenlőség alapú szempontok, de akkor is még csak a férfi-női egyensúly arányának megtartásának érdekében. Hogy ehhez az egészhez hogyan jön a marxizmus és szocializmus azt nem értem.
Maga a koncepció céljában fontos, minden az eszközökön fog eldőlni. Az, hogy csak azon át lehetséges egyenlőség, ha nem létezik kisebbségi reláció, a diverzitás arányok pl. egy álláshely, pályázat vagy bármilyen társadalmi helyzet, szerep elérésére azonos eséllyel indulhatnak a különböző rasszhoz tartozók, testi hátrányt élvezők stb. nagyon fontos érdek. A „társadalmi igazságosság” elve fontos, de túlkapást okozhat, ha minden mást felülír. Az emberek ugyanis nem mindenben egyformák. Vannak tehetségben, szorgalomban, fizikai és lelki téren eltérő adottságok, amelyek néha fontosabbak lehetnek. Ez nem feltétlenül kirekesztés. Az zenéljen, akinek van vagy fejleszthető a hallása, vagy képes pl. a siketsége ellenére más módokon zenét érteni, hangszeren játszani stb. De pl. ne kelljen fizikai munkát rábízni gyenge testalkatúra, vagy ne mérjék egyenlőnek az azonos magasságú nő és férfi izomerejét, mert itt a férfiak előnyben lesznek. Nem abszolút érték az egyenlőség, az esélyegyenlőség a fontos.
Ebben egyet értek a szerzővel, nem gondolom, hogy bármilyen „pozitív diszkrimináció” is egészséges lenne, de szerintem ilyet sosem követelt magának az aktivizmus korábban sem. Én biztosan nem.
Ehhez képest új eredményszámítási módszereket dolgoznak ki arra, hogy ezt az „egyenlőséget” mindenáron keresztülvigyék. Jordan Peterson (2021, 2022) kanadai egyetemi tanár avat be minderről tudósító és nagy visszhangot keltő írásaiban. Faji, etnikai hovatartozás, gender, és szexuális preferencia szerint mérik be az egyenlőségi „pontértékeket”. Az eszményített „kommunista elvek és bolsevista” stratégiák megvalósulásának mi – posztszocialista országok – már súlyos következményeit tapasztalhattuk. Amerika, a szabadság földje azonban még illúziókat táplálhat, ekképp a gender aktivizmus gazdag táptalajra talál. A DIE értékei ideológia fegyverré lesznek a gyakorlatban.
Nem tartom helyesnek, ha valakit azért vesznek fel egy munkakörben, hogy a gender kvóta javításra kerüljön. Ez ellentétes azzal, amit én képviselek. Mindenkit a a képességei, tanulmányai és gyakorlata alapján kell megítélni egy állásinterjú alkalmával és nem élvezhet sem hátrányt, sem előnyt más egyéb társadalmi szempontok alapján. Mondjuk itt a tudattalan előítélettel van dolguk a munkáltatóknak, hogy ezt a képzést megkapja rendszeresen minden kolléga.
Az LMBTQ gender-aktivitás stratégiája és programlépései
Gabryele Kuby (2008) nyomán az alábbiakban ismertetem az LMBTQ előrenyomulás stratégiáját, ahogy a szerző ezt leírta. A taktikai tartalmak alkalmazása nem követ időrendet. Felsorolásom értékelés-mentes, hiszen a fentiekben is láttuk, a jó célok (esélyegyenlőség, előítéletmentesség, tudásátadás) rossz eszközökkel (manipuláció) válhatnak rossz célokká (egyéni érdekek, össztársadalmi veszteségek). És fordítva: a jó eszközök rossz célokra használása is gyakori (pl. oktatás). Az olvasó saját maga is képes eldönteni, mikor, melyikről lehet szó.
- „A népesség (elsősorban ifjúság) általános (túl)szexualizálása.
Nem értem ezt a pontot, számomra értelmezhetetlen. A fiatalokat fel kell világosítani a szexuális orientációkról és nemi identitásokról, szerintem 11-13 éves kor körül. Ezt az iskolának kell megtenni szervezett, ellenőrzött keretek között.
- A nyilvánosság befolyásolása a homoszexualitás pozitív bemutatása (és a heteroszexualitás megbélyegzése) által a média minden eszközén át, főleg a vizuális csatornákon át, filmek, reklámok, képes mesekönyvek stb. útján.
A homoszexualitást nem lehet pozitívan bemutatni és heteroszexualitást sem lehet megbélyegzően bemutatni. Tényeket kell elmondani, struktúráltan felépített keretek között. Ahhoz nem kell hozzátenni, semmilyen egyéb érzelmi hatást. Ezt elsősorban az iskolában kell megtenni, másodsorban otthon a szülőknek, az egyéb médiamegjelenésekben annyira kell reprezentálni nagyjából, amilyen súllyal a táradalomban is az LMBTQ közösség szerepel. (10-15%).
- Lobbizás és hálózati (networking) munka a törvényi változtatások elérése érdekében.
Amíg a kormányok nem biztosítják az alapvető emberi jogokat az LMBTQ közösség számára, addig ez teljesen természetes és mindig is jelen lesz.
- A szabadság, tolerancia, antidiszkriminációs emberi jogok fogalmainak felhasználásával propaganda a heteroszexualitástól való eltérés mindennemű formájának jogi támogatása (legalizálása) érdekében.
Mivel a heteroszexualitástól eltérő szexuális orientációval rendelkező emberek sem alacsonyabb rendűek a fehér, keresztény, heteroszexuális emberektől és ugyanolyan jogok illetik meg őket, ezért itt nem a szabdságra, a toleranciára és antidiszkriminációra kell hivatkozni, hanem az alapvető emberi jogokra, ami egyenlően jár mindenkinek.
- Tudományos tények elhallgatása és elhallgattatása, a tudomány ideologizálása (Whrigt, R.H, N.A Cummings, 2005).
Egyelőre ebben az írásban is rendkívül kevés tudományos kutatási referenciát találtam, sőt ez a jobboldal antigender propagandájának az eszköztára, hogy olyan állítások tesz, melyeket nem tud igazolni longitudinális reprezentatív kutatásokkal. (pl. nagy számú detranzícionáló transzneműek aránya, ők is medikális megbánás miatt. – egyik állítás sem igaz, sőt a kutatások pont az ellenkezőjét igazolták!)
- Melegfelvonulások szervezése, főként keresztyének számára szent helyeken.
Felvonulások (Pride) elsősorban közösségmegtartó, szervező ereje van Az hogy mennyire hasznos a jogokért való küzdelemben arról nem vagyok meggyőződve. Abban egyet értek, hogy szent helyeken szervezni ilyen felvonulást egyértelmű provokáció a közösség részéről, de én Mo-n ilyenről még nem hallottam, itthon ilyen nem volt szerintem soha.
- Homoszexuális élettársi viszony törvényi módosítása, a házasság fogalmának elmosása.
A házasság intézménye kizárólag vallási megközelítésben értelmezhető férfi-nő között. Semmilyen más megközelítésben ez nem valid. Azt tudomásul kell venni, hogy a társadalmak kisebb része vallásos és ha a genderideológiára mondják hogy erőszakosan nyomul, akkor itt jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon miért egy keresztyén vallási megközelítés alapján döntünk el egy társadalmilag jelentős kérdést? Ez nem a keresztyén dogmatika erőszakos ráerőltetése a társadalomra, a egyenlő jogok biztosítása helyett?
- Homoszexuális pároknak gyermekek örökbefogadásához való jogának megteremtése.
Gyakorlatilag ugyanaz az érvrendszerem, nem értem miért ne lehetne örökbe fogadni egy azonos nemű párnak gyereket? Kutatások bizonyították, hogy semmilyen hátrányba nem kerülnek és egészen biztos szebb életük lesz egy szerető környezetben, mint egy állami intézményben, vagy egy bántalmazó családban. Miért fosztja meg ettől a lehetőségtől a gyerekeket az állam, újra csak egy keresztény dogma miatt?
- A tanárképzés és tanrend átalakítása, a változtatások totalitárius végrehajtása a tanmenetben.
A mai NER rendszer oktatáspolitikája egy katasztrófa, ebben már nagyon sok szakértője a területnek egyet értett. Ezen csak változtatni lehet és javítani. Az, hogy 2024-ben még mindig a Kőszívű ember fiai a kötelező olvasmány 13 éves gyereknek, ez mindent elmond a mai színvonalról. Az oktatási intézményekbe és az nevelési rendbe be kell vinni az LMBTQ vonatkozású oktatási anyagokat.
- Az ellenzők ’heteroszexista’, homofób és rassszistaként kikiáltása, megbélyegzése.
Egyik oldalról sem helyes egymás megbélyegzése, de szerintem a jobboldali antigender progandának is lenne mit tennie ebben az ügyben a háza táján.
- Az ellenállás megtörése az ellenállók zaklatása és jó hírük média által sárba tiprása, egzisztenciális ellehetetlenítése által.
Ezt azért elég vicces olvasni Mo-n 2023-ban amikor a NER tulajdonában van a magyar média több mint 90% -a. Én elég ritkán látok, olvasok a médiában LMBTQ témájú híreket, ha csak nem lejáratás, és kritizálás és undorító politikai célból a jobboldali propaganda médiából. Leülni beszélgetni egyik sem hajlandó, mert tényekkel nincsenek tisztában, kutatásokat nem ismernek, csak politikai hergelésre alkalmasak ezek a médiumok.
- Állami javak elosztásának gender egységesítéshez kötése” (G. Kuby, i.m. 80-84.old).
Szerintem ez a tétel is Mo-n teljesen értelmezhetetlen 2023-ban. Nem tudom milyen állami javakról beszél a szerző, amit elosztottak volna olyan feltételek mentén, amiről ír. Meglepődnék, ha egy példát is hozna. Nyilván nem tud.
A felsorolt szándékok, célszemélyek és területek ismeretében a folyamatot a genderelvű kisebbség nevében eljárók erőszaktevékenységének tarthatjuk. Nem tudhatjuk, pontosan kiknek az érdeke, de kellő tőke és politikai hatalom által és vélhetően még több reményében járnak el. Minél bizonytalanabb egy társadalom, minél inkább kirekesztő (akár a többségi felfogással szemben is), minél hangosabb a propaganda, annál inkább a félelem igazgat. Ilyenkor tudnak teret nyerni a hataloméhes erők, akiknek kell a tiszta ideológia és persze az általuk képviselt nézetektől eltérők üldözése. A történelem megtanította, hogy csak a szereplők változnak, a dráma ugyanaz. Mindegy, mi van a „zászlón”, ha azt a érdek, hatalom- és pénzéhség hajtja.
Újra felüti a fejét az összeesküvés elmélet, amit már egyszer korábban „megbeszéltünk”. Lázálomszerű kirohanást olvashatunk ebben a részben. Erőszaktevékenységről szerintem egyedül a NER esetében tehetne említést a szerző, ahogy kb. 2018 óta brutális támadást indítottak az LMBTQ közösség ellen a magyar társadalomban. Ez a legnagyobb bűn, amit csak el lehet követni egy társadalmban. Tudatlanság, butaság, primitív összeesküvés elméletek és amerikai példák (ami látható, hogy itt a szerző esetén is túlnyomó többségében megjelenik, aminek semmi köze Mo-hoz.)
Törekvésük a többségiek elbizonytalanítása a jó-rossz, az erkölcsi határok tekintetében. Végül is az egyén páratlan, egyedi mivolta szempontjából identitásának sorozatos sebzése történik. Nemének, nevének, hovatartozásának (anya, család stb.) semlegesítése, létezésének rendeltetésére vonatkozóan az ösztönszinthez és ennek függéseihez kötés, kiszolgáltatódás elérése. Ki vagyok? Milyen nemű, milyen családi, közösségi, nemzeti gyökerezettségű vagyok? Merre tartok az életben? Hová tartozom, kiért-miért élek? Ezek az identitás kérdések a gendereszme tükrében feleslegesek. Végső soron az egyéni identitás és döntési szabadság felett való uralom megszerzése is lehet a „térítők” célja. A befolyásolás a szektaképzés mechanizmusát idézi, a kiterjesztés határai azonban nem mérhetők fel.
A szerző ebben a bekezdésben is szerintem félre értelmezi (szándékosan vagy alapvető ismeretek hiányában) a kérdéseket. Ezt is már korábban felvetette, most újra előhozza. Nem gondolom, hogy „semlegesíteni a nemeket” az amiről beszél, sőt inkább sokkal több értelmezést ad annak. Talán nem érti a szerző sem (ahogy a kormány) sem a „gendert”? Írásából ez derül ki, persze a vélemény szabad, de érdemes arról véleményt mondani, amit ismerünk valamilyen szinten és nem külföldi (Mo-ra nem is értelmezhető) állításokat és feltételezéseket értelmezni. A feltett kérdések mind validak és mindenre tudunk válaszolni. (mondjuk milyen nemzeti gyökerezettségű vagyok kérdés fogalmam sincs hogyan jön a témához.)
Ha az ember elveszti önnön, tudatos lényének és magasabb emberi minőségeinek kontrollját, még legjobb esetben is csak hedonista fogyasztó létszintű, alapszükségleteihez (fiziológiai, megélhetési), kötött, „földhözragadt” lénnyé válhat, aki mások akaratának rabszolgája. Sok mindenre igaz: jól indult és rossz lett belőle. Ezt tükrözi a genderideológia elhatalmasodása is, amely világszerte az ember magasabb minőségének, embervolta értékeinek rombolását, önvalójának destrukcióját eredményezi.
Meg kellene érteni azt amiről beszélünk először és nem minősíteni azt. Nem gondolom hogy én transznemű nőként elvesztettem volna bármilyen kontrollt emberi minőségem felett. Ez súlyos bántó rám nézve.
Genderizmus a keresztyén emberkép, spirituális és lélektani szemlélet tükrében
Keresztyén identitású emberként választ kell adnunk emberi mibenlétünk alapvető kérdéseire. Ki az ember? Mi az ember? Mivégre élünk? Identitásunk önmeghatározó és másokkal összekötő elemei felfedik, hogyan helyezzük el magunkat az Univerzumban, a bizonyíthatóságok, tudományos evidenciák materiális kalodájában vagy afölé emelkedve. Elfogadva a tények evidenciáját, de azt is, hogy a jelenkori tudományos értékvilág fölött létező és határtalan az a tartomány, amelyet nem ér el bizonyíthatóság. Az erről alkotott vélemények a hit tartományába helyezhetők. A hit nem vallási, felekezeti privilégium. Az emberi egyenlőség alapja az eltérő világnézetek, meggyőződések iránti tolerancia, az élettörvény elfogadásának közösségében.
Ha már újra előkerül a hit, akkor csak azt tudom mondani újra, hogy FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET ÉS ELFOGADÁS! Ezt kellen önöknek vallásos embereknek szem előtt tartaniuk valamint azt, amit Ferenc pápa is többször kinyilatkoztatott LMBTQ kérdésekben, ami teljesen ellentétes azzal amit a szerző ebben az írásában képvisel. Én úgy tudom, hogy egy keresztyén embernek a pápa (Jézus földi helytartója) iránymutatásai fontosak kellene hogy legyenek. Úgy látszik a vallás is úgy értelmez bizonyos dolgokat ahogy éppen neki jó.
Élünk, az élet ajándék, bárkinek bármilyen módon adatott. Transzgenetikai láncolat hordozza és adja tovább azt a törvényt, amelyet minden sejtünk hordoz: vigyázzunk az életre, óvjuk minden károsodástól. Küldetésünk, feladatunk, hogy adjuk tovább. Isteni üzenet, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”. Pszichológiai megfogalmazásban „születetten társas lények vagyunk” és magunkkal hozott erőink az élet továbbadására képesítenek és késztetnek. A „Sokasodjatok és szaporodjatok” üzenete beleépül a kölcsönös egymásrautaltság biológiai törvényébe és közösség, család létrehozására ösztönöz. A familiaritás fogalmában testesül meg a küldetésünk, életfeladatunk, a továbbadott élet bizonyítja az isteni teremtőképességben való részesedést. Az élet értelme ragyog fel, ha meg tudjuk fogalmazni: kiért és miért élünk? Az utódok iránti felelősség a világ megismertetésében és az együttélés életigenlő szabályrendszerébe beavatásban, a nevelésben testesül meg.
Az etika az élhető emberlét minőségét, hogyanját teszi közkinccsé. A Tízparancsolat kőtáblája keresztyén hitvallásunk emberi létünk magatartási parancsainak konszenzusát írja elő. Emberképünk alapja a rendeltetés elfogadása, férfi és nő a maga – egymást kiegészítő – biológiai hozományával és ebből eredő meghatározottságokkal valósíthatja meg a férfi-nő komplementer teljességét, amelyből az élet tovább vihető. A szociális uterusz a család, amely az élet fészke, a törvény tovább vivője, a humán minőségek őre és iskolája. Szeretet, odatartozás, kölcsönösség, irgalom, szánalom, segítőkészség – mindezek magas humán minőségek, amelyek képviseletéért és tovább éltetéséért felelősek vagyunk. Identitásunkban vezetéknevünk a származás, eredet jelölője. Keresztnevünk nemi hovatartozásunkon túl a keresztségben részesülést, a hitbeli közösségbe tartozásunkat jelöli. A nevekben valóságjelölő értékeket hordozunk, a szülői szerepeinkben anya és apa a két erőnek (hatalom és szeretet) az összefonódottságban rejlő értékét tiszteljük meg. A nevek objektivációk. Nem független „konstrukciók”. Az életminta továbbadásának feladatát is a familiaritás eszménye jelöli ki: amit kaptunk, továbbadjuk, az életért való hála kifejezésével, az ima virtuálisan összekötő spirituális hídján át.
Nagyszerű, csodálatos vallási szemszögből lefektetett axiómák, amiket én sem vitatok, de újra szeretném felhívni a figyelmet, hogy NEM az a 10%-a az emberiségnek akik az LMBTQ közösséghez tartoznak, fognak elnéptelenedést okozni. A templomok sem azért üresek ma Mo-n, mert minden hívő meleggé, vagy transzneművé „vált” volna. A katolikus egyház belső problémáit nem kell kivetíteni más társadalmi kisebbségi csoportokra! Érdemes lenne először a saját házuk táján körbe nézni, a homokból kihúzni a fejüket és foglalkozni inkább LMBTQ kérdések helyett olyan kérdésekkel, hogy mit kellene kezdeni a cölibátussal, vagy a pedofíliával az egyházi közösségekben, Miért üresek a papi szemináriumok , miért nincsenek papok? Na ezekkel a kérdésekkel kellene szórakoztatnia magát az egyháznak.
