Aludtunk rá egyet. Tisztább fejjel és a visszhangokat sok oldalról figyelve a tegnapi tisztelgős és negatívabb hangulatú írásom után nézzünk a jövőbe. Mi lehet a DK és egyben a baloldal sorsa?
Miért kötöm össze a DK és a baloldal sorsát, merülhet fel rögtön az elején a jogosnak tűnő kérdés. Valóban egy normális, sokszínű demokráciában ez nem lenne egy jó gondolat ha azt feltételeznénk, hogy egy párt képvisel nagyon sok irányzatot a baloldalon. Egy egészséges demokráciában a baloldalt minimum négy-öt pártnak kellene képviselnie együtt. Lássuk be, ma Magyarországon nagyjából itt tartunk. Ennek az okainak az elemzésébe most nem mennék bele. Részben már sokszor én is megtettem korábban.
Az elmúlt két hónap a magyar politikában akkora lavinát hozott, elsősorban a baloldalon, ami egyben hordozott magával tragédiákat, megdöbbentő eseteket és valahol egy új kezdet reményét is.
A tényeket tudjuk, és ezt az írást a jövőnek és reménynek szentelem. Dobrev Klára előtt mélységesen leborulok és minden tiszteletem az övé, hogy több évtized házasság után egy kisfiúval belekezd életének egy nagyon nehéz és óriási kihívásokkal teli időszakába. Egy válás sohasem egyszerű. Én (is) tudom és még nagyon sokan a társadalomban ezzel tisztában vagyunk. Mindeközben nem csak a saját magánéletét kell újra indítania, hanem egy pártét, sőt én tovább megyek az egész magyar baloldalnak az újraszervezését. Ez így leírva és végiggondolva is heroikus feladat. Pláne ismerve a magyar mocskos és velejéig romlott politikai közéletet.
Dobrev Klárának a magánéletéhez senkinek semmi köze azt hiszem. Nincsen szükség és semmiben nem segíti most az ő helyzetét ha bárki azon kezd el hideg, rideg politikai elemzőként elmélkedni hogy vajon milyen összefüggés lehet egy magánéleti esemény és egy politikai esemény között. Mit visz ez előrébb? Semmit. Nyilván ha ők úgy gondolták volna, hogy akár a magánéletüket akár Klára jövőbeli politikai tevékenységét ezen összefüggések (ha egyáltalán vannak) a nagy nyilvánosságra tartoznának akkor ezt megosztották volna. Nagyon helyesen nem tették és nekünk sem dolgunk ezzel foglalkozni a jó kívánságok és együttérzések kifejezésén túl.
Nekünk, baloldali érzelmű embereknek, akik még itt vagyunk a táborban dolgunk van! Úgy gondolom át kell éreznünk azt, hogy milyen nehéz helyzetbe került Klára, a Demokratikus Koalíció és maga a baloldal. Ahogy eddig is már sokan mondták, hogy „minek szavazzak oda, hiszen nincsen ott senki” és vártak arra, hogy majd legyen, ez a mondás a tegnap történtek fényében még hangsúlyosabban felülvizsgálatra szorul. Hiszen ha valaki most nem érzi, hogy támogatásra, sőt nagyon erős összefogásra van szükség, akkor mikor?
Amikor már korábban – jogosan vagy jogtalanul – de baloldalhoz sorolódott párt a napokban arról tart elnökségi üléseket hogy a politikai ellenfeleiknek hogyan adják meg magukat, vagy egy másik párt prominens baloldalt eláruló tagjai egyesével osztják az észt és még veszik azt a bátorságot hogy véleményt mondjanak a tegnap történtekről, akkor ébresztőt kell fújni!
Dobrev és a DK megújulása egy nagy lehetőség arra, hogy most valóban megújuljon és újra lendületet vegyen a baloldal. Talán most már a baloldali pártok is rájönnek, hogy 2026-ra van más alternatíva arra ,hogy felszínen maradjanak úgy hogy nem árulják el a saját a táborukat. Ehhez ma „csak” annyit kell tenni hogy fel kell hívni Dobrevet és bocsánatot kérni tőle, tőlük és beismerni, hogy nélkülük ez nem fog menni. Aki pedig időközben a gerincét minden reggel megtapogatta és rájött hogy ő igazából jobboldali populista konzervatív, az menjen el. Meg kell tisztítani végre a baloldalt azoktól a politikusoktól akik nem ideológia mentén politizálnak hanem sokkal inkább a pénz és megélhetés mentén.
Rengeteg munka vár Dobrev Klárára én kicsit féltem is, hogy lehet majd ezt egyszerre mind kezelni és csinálni, úgy hogy konkrét határidőt kapott az élettől. Tíz hónap. Nem sok. Rajtunk is múlik, hogy mit tudunk megtenni ebben a helyzetben azért hogy a baloldal ilyen rövid idő alatt, a romok alól fel tudjon emelkedni és egy harmadik – valóban demokratikus és baloldali – erőt, alternatívát felmutasson 2026-ra. Nem lehetetlen de ebben nekünk is segíteni kell.
A Demokratikus Koalíció meg fogja mutatni, hogy egy erős szervezet, 106 képviselőjelölttel, komoly kormányprogrammal, és szakértőkkel. A DK nem egyenlő Gyurcsány Ferenccel, nem TISZA párt, ahol egy ember jelenti a „pártot”.
Hajrá baloldal, itt az idő, dolgunk van! Ébresztő! Ha továbbra is a fotelből nézed a baloldal megszűnését – pláne baloldali emberként – akkor a történelemkönyvekbe te is be fogsz kerülni, aki hozzájárult ahhoz, hogy 2026-tól ne legyen a parlamentben jelentős vagy akár bármilyen baloldali erő. Ez nagy teher lesz, nagy történelmi bűn.