Az első pápa. aki a dél-amerikai kontinensről került a Vatikán és az egyház vezetői székébe. A latin-amerikai pápa talán ezért is volt annyira érzékeny a „népteológia” és szegények, társadalom által kirekesztett és társadalom peremére került társadalmi csoportokkal szemben. Ferenc pápának fontos volt a a társadalom alsóbb csoportjait megszólítani és képviselni az egyházban. Argentínában Buenos Airesben együtt élt a mély szegénységben élő emberekkel akik a nyomornegyedekben élnek.
Bergoglio sokszor hirdette azt, hogy a templom mindenki otthona, és ezt nem csak hirdette, hanem már püspökként cselekedetei is ezt bizonyították. Célul tűzte ki, hogy küzdeni fog a korrupció ellen és visszaadja az egyházat is mindenkinek és kitárt ajtókkal várt mindenkit a templom kapujában. 2013-ban választotta meg a konklávé pápának és ő már az első beszédeiben arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi szervezetek korlátozzák a luxust, részesítsék előnyben a szerény életmódot.
Ferenc pápa nyitottságot mutatott a társadalmi-politikai kérdések iránt is, mint például az azonos nemű emberek házassága. 2013 óta reménykedett az LMBTQ közösség benne, hogy megerősíti a pápa ezeket a civiljogokat az egyházi keretek között is, de ez 2020-ig nem következett be egyértelműen. A reményteljes mondat így hangzott az első külföldi útjáról hazafele menet, melynek során egyébként a női jogokért is kiállt:
- Létezik meleg lobbi a Vatikánban?
- Ha valaki meleg, Istent keresi, és jó szándékkal van, ki vagyok én, hogy ítélkezzek?
Sajnos a női egyházjogokban túl sok előrelépést mégsem tett. Nem engedélyezte a nők felszentelését és a meleg lobbit is elítélte több nyilatkozatában, melyet sokan úgy értelmeztek, hogy a pápa nem támogatja a melegek házasságát az egyházban.
Ferenc LMBTQ közösséggel kapcsolatos kommunikációja ezek után újabb fordulatot vett, amikor a pápaság történetében először egy pápa hivatalos kommunikációt küldött egy bejegyzett melegjogi szervezethez. (Kairos – Firenze). Ez a szervezet elmondása szerint úgy zajlott, hogy ők keresték meg a pápát egy levélben, és kérték segítségét, ismételt kiállását és annak megerősítését a homoszexuális közösség érdekében, mely segítheti leküzdeni a homofóbiát. A pápa a várakozásokkal ellentétben válaszolt a közösségnek, és pápai áldását küldte nekik. 2013-ban az Advocate című sokszínű kiadvány az év emberének választotta őt.
2014-ben rengetegen tüntettek az azonos neműek házasságáért Rómában, ahol a pápa 25 000 ember előtt beszédet is mondott. Ebben hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja, hogy a gyerekeknek heteroszexuális szüleik legyenek. Ez a beszéd a hívő LMBTQ közösséghez tartozó embereket újra a kiábrándulásba taszította.
A pápa kettős beszéde 2015. márciusban is folytatódott, amikor kilencven fős nápolyi csoporttal ebéddel, akik fogvatartottak voltak, de köztük tíz olyan ember volt, akik transzneműek, melegek vagy HIV/AIDS fertőzöttek voltak. 2015. áprilisban a pápa kiadta a Laudato Si enciklikáját, melynek a 155. bekezdésében határozottan bírálja a gender elméletet. Sokan ezt a transzneműség tagadásaként értelmezték. A pápa a genderelmélet veszélyeit az atomfegyverekhez hasonlította.
Szintén 2015-ben Paraguay-ban találkozott egy meleg civiljogi aktivistával Simon Cazallal, aki férjhez ment élettársához Argentínában. Ő volt az első LMBTQ aktivista, akivel a keresztény egyház feje a pápa valaha találkozott. Ez Paraguay-ban különös jelentőséggel bírt mivel ebben az országban semmilyen jog nem védi az LMBTQ közösséghez tartozó embereket.
Ugyanebben az évben a pápa találkozott egy spanyol transznemű férfival, akit a nemi megerősítő műtétje után az egyháza kiutasított. 2018-ban beszélt egy francia diákkal, aki egy összetűzésben megsérült, amikor egy meleg pár védelmére sietett.
A legvitatottabb megnyilvánulása azonban 2023-ban történt. Egy LMBTQ érdekképviseleti csoport (New Wave Ministry) vezetőjét Francis DeBernardot meghívta egy találkozóra. DeBernard fő missziója, hogy segíti és támogatja az LMBTQ közösséghez tartozó embereket abban, hogy az egyházak befogadják és elfogadják őket. A világsajtó nem tudta mire vélni ezt a találkozót. Sok újságíró arról kezdett publikálni, hogy az egyház az LMBTQ hívők mögé állt ezzel a gesztussal. DeBernardo próbálta hűteni a kedélyeket azzal, hogy ez egy lelkipásztori találkozó volt, ahol a pápa rengeteg kérdést fogalmazott meg és kíváncsi volt a tapasztalatokra. Ferenc pápa a találkozót Pál apostol soraival zárta le: „A remény pedig nem csal meg..” RÓM: 5.5)
Ezen a találkozón Ferenc pápa egy hivatalos levelet fogalmazott meg, melyben támogatta az LMBTQ katolikus papok templomi szolgálatát, támogatásáról biztosította a meleg és transznemű közösségekkel foglalkozó embereket, és arra buzdította a szülőket, hogy támogassák és szeressék és ne ítéljék el a különböző szexuális orientációjú gyerekeiket. Elítélte az LMBTQ személyeket kriminalizáló törvényeket.
Egy hónappal a találkozó után a Vatikán bejelentette, hogy a transznemű emberek megkeresztelkedhetnek és keresztszülőkké is válhatnak. Egyházi tisztviselők azonban hozzátették, hogy ezek az engedmények nem változtatják meg a korábbi egyházpolitikát.
2023. decemberben aztán robbant a bomba a Vatikánban, amikor a pápa kiadta a Fidus Supplicans című enciklikáját, melyben jóváhagyta, hogy az LMBTQ személyek egyházi áldásban részesülhetnek. A katolikus egyház a világon kettészakadt gyakorlatilag. Rengeteg ellenző, felháborodott, és elutasító nyilatkozat jelent meg, de voltak támogatók is közöttük. A Vatikánba özönlöttek a túlnyomó részben elutasító és felháborodott vélemények.
Később kiderült, hogy a felháborodások nagy része abból fakadt, hogy sokan úgy értelmezték ezt a kijelentést, hogy a katolikus egyház áldását adja az azonos neműek házasságára. A Vatikán ezt gyorsan tisztázta, hogy nem erről van szó.
A kronológia mutatja, hogy Ferenc pápa ellentmondásosan kommunikált LMBTQ kérdésekben, de mégis progresszívnek és mindenképpen úttörőnek tekinthető az a nyitás, amit megtett a közösség tagjai felé és azok integrálására az egyházba. Ferenc olyan pápa volt, amilyen eddig nem volt a katolikus egyházi legmagasabb vezetők között és talán soha nem is lesz. Azok a lépések amelyek megtett, azonban nem múlhatnak el nyomtalanul. Abban tudunk bízni, mi LMBTQ hívő és nem hívő emberek egyaránt, hogy az egyház végre egyszer eljut majd oda, hogy a többszáz-ezer éves dogmáit hozzá tudja egyszer igazítani a valósághoz. Úgy gondolom, hogy az egyházaknak mindenkire szüksége lenne és ahogy Ferenc pápa mondta, valóban nyitott ajtókkal szeretettel, és egyforma jogokat biztosítva fogadja magába az LMBTQ közösséghez tartozó híveket is.
Bizonytalan ki követi Ferenc pápát a katolikus egyház élén, de én a legkevésbé sem látnék szívesen egy olyan embert, aki szerint az „egyház nem jótékonysági szervezet”, politikailag megvehető, aki korrupt, aki engedélyezi a helyi egyházában a pedofíliát és arról megnyilatkozni sem mer, nem hogy vizsgálatokat indítani. Aki támogatja azt, hogy egy püspöknek focipályája legyen, milliós tiszteletdíjat vegyen fel egy milliárdos alapítványtól. Bízzuk abban hogy legalább a konklávé tisztában van a magyarországi katolikus egyházi viszonyokkal, nem csak azok az állampolgárok akik itt élnek ebben az országban. Egy magyar ember megválasztása pápának az egyenesen Ferenc pápa és az egyház kicsúfolása lenne. Az nagyjából a trumpi Amerikával érne fel.
Isten nyugosztaljon Ferenc pápa, én köszönöm, amit értünk, LMBTQ közösséghez tartozó emberekért tettél, még akkor is, ha ez a kiállás tele volt ellentmondásokkal és láthatóan bizonytalan lépésekkel, de hiszem, hogy ezek nélkül soha nem jut el az egyház, amiről már ő maga is annyit beszél: Megújulás! Az LMBTQ közösség nélkül nem lesz megújulás.
