dr. Fridél Mária pszichiáterrel beszélgettem, aki a transznemű közösség pszichiátriai ellátását végzi és szakvéleményeket állít ki.
Kérlek fogalmazd meg a szakmai filozófiád a transzneműek ellátásával kapcsolatban!
Én csak egy orvos vagyok. Azt, hogy az érintett mit él meg, csak ő tudja. Ő tudja érezni a változást. Ki vagyok én, hogy kétségbe vonjam, hogy a születési testében nem érzi jól magát? Ha ennek nincsen kontraindikációja, ami befolyásolná a terápiát akkor rendben van.
Kik a célcsoportod, kikkel szeretsz és tudsz foglalkozni?
Szorongással, depresszióval, pánikbetegséggel, alvászavarral foglalkozom, illetve ezek gyógyszeres támogatásával. Ezeken kívül újabban a felnőttkori ADHD -vel foglalkozom még, kivizsgálás és gyógyszeres terápiát is ideértve. Ezek mellé jött be a transznemű közösség támogatása, nagyjából fél éve.
Mióta foglalkozol a transznemű közösség ellátásával? Hogyan kezdtél transznemű embereket diagnosztizálni?
Van egy páciensem, akit évek óta kezeltem szorongási és hangulati panaszokkal, egyszer jött kontrollra, és elmondta, hogy ő elindult a tranzíció útján és kellene neki egy pszichiátriai szakvélemény. Ez talán másfél évvel ezelőtt volt. Akkor kezdtem utána nézni, hogy mi szükséges a szakvéleményhez. Ha az én betegem, miért küldeném máshoz?
Aztán valahogy bekerült a nevem valamilyen Facebook csoportba, hogy hozzám hamar lehet időpontot kapni és azóta jönnek a közösségből.
A tapasztalatom a megkereső levelek megfogalmazásából, hogy ezek az emberek nem kapnak időben segítséget. Nem tudnak kihez fordulni, az ország minden részéből jöttek volna. Kiderült számomra, hogy nagyon kevés szakember vállal ezzel kapcsolatban segítségnyújtást. Utánanézve miről is van szó, arra jutottam, hogy ha én tudok segíteni abban, hogy valakinek az életminősége jelentősen javuljon, pozitív irányba változzon, én ennek nem lehetek akadálya. Megnéztem, hogy milyen orvos-szakmai, pszichiátriai körültekintést igényel ez az ellátás, mit kell tartalmazzon a szakvélemény a többi szakterülettel együttműködve. Szívesen foglalkozom transznemű emberekkel, nagyon szerethetőek, csupa szívek!Nagyon jó érzés mikor látom a megkönnyebbülést az arcokon, hogy ez is megvan, lehet tovább menni, mert ez bizonyos esetekben nagyon nagy nyomást, szenvedést jelenthet éveken keresztül.
Én ezt tudom, én is végig éltem ezt éveken keresztül. Ez egy kicsit stresszes dolog sokaknak elmenni egy pszichiáterhez. Mit tanácsolsz, hogy készüljenek fel az érintettek a találkozóra Veled? Mi a menete a vizsgálatnak Nálad?
Hozzám a vizsgálatra való jelentkezés emailben történik. (drfridelm@gmail.com) , itt szokták jelezni, hogy honnan hallottak rólam, leírják mivel kapcsolatban keresnek (pl. hormonterápia megkezdése) és utána időpontot egyeztetünk. Hozzám jelenleg az adott hétre lehet már időpontot kapni. Nekem ez a főállásom, nagyon rugalmasan igyekszem ezt alakítani, vannak a közösségre szabadon hagyott időpontjaim is.
Mit hozzanak magukkal, mivel készüljenek az érintettek?
Igazából csak TAJ kártyára van szükség, egyébként én szoktam feltenni felvezető kérdéseket. Mikortól vannak az első emlékek, hogy a nemi identitása eltér a születési nemétől? Milyen játékokkal játszott, esetleg ellenkező nemű testvér ruháit felvette-e? A transzneműségben általában van egy gyerekkorban észlelhető mintázat. Szoktunk beszélni arról, hogy a serdülőkorban ez hogyan alakult, vagy később felnőtt korában? Mi okozott neki nehézséget? Milyen a családi háttere? Van-e baráti társasága, ők hogyan viszonyulnak hozzá? Állt-e, vagy áll-e valamilyen pszichiátriai kezelés alatt?
Többeknél megfigyelhető szorongás, vagy társuló depressziós epizódok megjelennek, esetleg már kapnak szorongásoldó készítményeket. Ezek nem jelentenek kontraindikációt, ha stabilan kezelve vannak akár átmeneti jelleggel, vagy akár hosszabb távon. Nyilván ez amiatt is lehet, hogy a kialakult helyzetben az érintettnek van egy nemi diszfóriája.
A bejelentkezéskor a hivatalos név, választott név probléma lehet, említetted, hogy hozzanak TAJ kártyát a páciensek. Ezt hogyan kezeled?
Igyekszem arra figyelni, hogy az emailben választott nevükön hívom be őket a rendelőbe. A rendelőm egy biztonságos környezet ilyen szempontból is, és a személyiségemmel is igyekszem ezt kialakítani, és tükrözni, hogy én teljesen elfogadó vagyok és ítélkezésmentes. Ez egy hosszú út, amiben én egy állomás vagyok. Ha szakmai szempontból minden rendben van, akkor én ebben segítek.
Van olyan szakmai szempont, amikor nem mehet?
Ha a páciens még ambivalens saját magával, nem tudja pontosan definiálni saját magát, bizonytalan a nemi identitásában. Ez is megfontolás kérdése mindig, egyébként ilyennel még nem találkoztam. Ha ilyen előfordulna, akkor szükség van több konzultációra, amikor ezt alaposabban körül járjuk közösen. Nem kell elhamarkodott döntést hozni.
Szkizofrénia vagy kezeletlen bipoláris zavar is körültekintést igényel, utóbbi esetében például a hipomán vagy mániás szakasz meggondolatlan, impulzív döntések meghozatalához vezethet.
Találkozol kiskorú, 18 éven alul megkeresésekkel, vagy ilyen fiatalok szüleinek a megkeresésével?
Nem, nem találkoztam, nem volt ilyen megkeresés még, viszont sokszor van olyan, hogy szinte a 18. szülinapja utáni napokban jön el hozzám valaki. Sokan nem is tudják mivel állnak szemben, amíg nem lesznek annyi idősek, hogy az Interneten egyáltalán elkezdenek tájékozódni. Nagyon fontos ebben az életkorban a környezetnek a szerepe, elsősorban a családnak, hogy mennyire támogató. Fontos, hogy ezek az emberek ne marginalizálódjanak, ne kerüljenek a társadalom peremére, vagy kizárásra. Szerencsére sok esetben azt hallom, hogy a család támogató, illetve olyan baráti társaság, egyetemi szaktársak vannak, ahol az érintettek megtalálják kire támaszkodhatnak.
Amikor én szakvéleményért mentem, akkor hangsúlyos volt az, hogy legyen valaki, akivel megoszthatja az érintett a gondját baját. Te is úgy gondolod, hogy fontos legyen valaki a tranzícióban az érintett mellett, aki támogató? Sok fiatal még otthon lakik szülőkkel, nem biztos, hogy velük meg tudnak/akarnak osztani mindent.
Igen, nagyon fontos, hogy valaki legyen az érintett mögött. Ez lehet szülő, testvér, barát, vagy egy külső objektív személy, egy pszichológus, aki ott van, meghallgat, támogat, kellő objektív észrevételeket tud tenni. Főleg, amikor sokszor találkozhatnak az érintettek stigmatizációval, bullyinggal. Nagyon örülök, hogy van támogató közösség, vannak barátok, elfogadják őket, választott nevén hívják, annak a nemnek megfelelően kezelik, ahova ő tartozik.
Nem is tudok olyanra visszaemlékezni, aki azt mondta volna, hogy nagyon magányosan éli az életét. Ha esetleg ilyen lenne, akkor egy pszichológiai támogató mindenképpen fontos lehet, segítségnyújtás keresése legalább havonta egyszer.
Én mindig elmondom, hogy a tranzíciós folyamatok lehetnek göröngyösek. Volt olyan, hogy elindult a hormonkezelése valakinek és visszajött hozzám, hogy a szorongás olyan mértékű, hogy segítsek neki ezzel megküzdeni. Ezek modern, jól működő terápiák, gyógyszerek, fiatalok is sokan szedik COVID utáni szindrómákra, meg úgy alapvetően a társadalmi nyomás, elvárás is nagyon nagy.
Körülbelül hány transznemű páciensed volt eddig?
Huh, nem is gondolkodtam ezen, talán valahol ötven és száz között lehet. Heti szinten legalább 4-5 új megkeresés érkezik hozzám.
Hova tehető a korosztály nagyjából?
Sokan vannak 18-19 évesek, nagyjából úgy huszonöt éves korig, de ők is inkább közelebb a húszas éveik elejéhez. Alig várják, hogy jöhessenek és megkezdhessék a terápiát.
Mit tapasztalsz, milyen a mentális állapotuk a transznemű embereknek, akik bejelentkeznek nálad? Mennyire vannak felkészülve a tranzíciós folyamatra?
Mikor hozzám kerülnek, nagyjából húsz – huszonöt százalékuk szed már valamilyen szorongásoldó gyógyszert.
Nekem ez laikusként elég magas aránynak tűnik….
Igen, nagyon jó, hogy találkoztunk és beszélgetünk, mert valószínűleg nekem is érdemes elkezdeni statisztikákat készíteni. Az szokott kiderülni az exploráció és a anamnézis során, hogy a mostani állapotuk nekik is stabil. Ők korábban voltak rosszabb állapotban, amire kaptak gyógyszeres terápiát, de mire elér hozzám már stabil állapotban vannak szinte kivétel nélkül. Ha ezt szükséges a tranzícióval kapcsolatosan felülvizsgálni, vagy kiegészíteni, akkor ezt szoktam javasolni. Ezek sokat segítenek a stressztűrőképességen, alvásminőségen, pánikrosszulléteket meg tudják szüntetni.
Nagyon sok függ attól, hogy milyen mikrókörnyezetben van az érintett, mennyire támogató a környezete, ahol ilyenről számolnak be, ott nyilván ezek ritkábban, vagy egyáltalán nem jelennek meg.
Mit gondolsz a mentálegészségügyi kontroll vizsgálatokról? A mentális állapotot szükséges rendszeresen ellenőrizni a szakvélemény kiállítása után?
Egyeztettünk Bordás doktornővel. A szakvélemények végére ezentúl minden esetben bekerül és szóban is elmondom a pácienseknek, hogy legkésőbb egy év múlva, szükség esetén előbb hozzám jöjjenek vissza. Talán évente egy kontroll még tervezhető költséget jelenthet. Nyilván ezek nem kőbe vésett időpontok, lehet 10 hónaponként vagy 14 hónaponként ez nagyon egyén függő. Fontos megjegyezni, hogy érdemes rendszeresen a pszichológusukat is felkeresni. Ma már nem szégyen az, hogy valaki rendszeresen jár pszichológushoz. Velük meg lehet osztani az örömünket is, mi az, ami jól megy, aminek örülünk, ami miatt boldogok vagyunk.
Akkor is szükséges ez az évenkénti kontroll, ha minden rendben van?
Igen, fontosnak tartom akkor is. Az érintett elmondja hol tart a tranzícióban, mi történt vele eddig. Fontos, hogy a kliens ne érezze azt, hogy el van engedve a keze, legyen egy kapaszkodó számára. Bárkinek lehet az életében egyéb olyan körülmény, aminek nincs is köze a tranzícióhoz, mégis nehézséget jelent neki és ezáltal hatással lesz a tranzíciójára is. Az után követés, kontroll az érintett érdekében fontos.
Akik hormonterápiát folytatnak, nekik már előírás a rendszer orvosi kontrollvizsgálat. Ha még erre rátesszük a mentálegészségügyi kontroll vizsgálatokat is, az már kifizethetetlennek tűnik szerintem a közösség számára. Hogyan lehet ezt megoldani szerinted? Te is csak magánpraxisban dolgozol ugye?
Biztos, hogy ez nagyon nehéz. Az állami ellátásban én is tudom, hogy hosszú várólisták vannak. Nehéz erre mit mondani. Úgy gondolom, hogy le kellene ülni a transzegészségügyi ellátást végző szakembercsoportnak és ezt átgondolni. Az a szomorú, hogy erről kell beszélnünk, hogy az ellátás szinte magánellátásban sem elérhető olyan szinten ahogy kellene.
Dolgozol együtt klinikai szakpszichológussal?
Igen, ők itt vannak a környéken, Pécel, Gödöllő, XVII. kerületben.
Ők adnak szakvéleményeket is?
Nem, abban nem vagyok biztos, nekik nem ez a főprofiljuk. Nem vagyok benne biztos, de talán a pszichiáterek között is van valamiféle ellenállás is a transz téma irányába. Ezt főleg a páciensek visszajelzéséből gondolom, hogy a szakemberek elzárkóznak a transzneműek diagnosztizálásától.
Államiban el tudom képzelni, de magán praxisban is?
Igen a visszajelzésekből nekem ez a kép áll össze.
Megfontolnád a jövőben, hogy egy klinikai szakpszichológussal szorosan együtt dolgozzál a közösségért?
Igen, mindenképp, ez egy jó együttműködés lenne.
Online formában is diagnosztizálsz?
Nem, én nem szoktam így dolgozni, a személyes jelenlét fontos. Első alkalommal minden esetben szeretem látni magát a pácienst és szeretem a papírt is odaadni személyesen, eredeti pecséttel, aláírással. Mindig igyekszem az embert is látni a diagnózis mögött. Sokszor előfordul, hogy itt, nekem mondanak el a páciensek először dolgokat az életükből. Az ország minden pontjáról jönnek hozzám, voltak már Sopronból is nálam. Eljönnek és nagyon boldogan mennek haza. Az megoldható, hogy ha kontrollról van szó, akkor azt telefonon, vagy Interneten keresztül csináljuk, ebben rugalmas vagyok.
Követed a nemzetközi irányelveket, WPATH, DSM, ICD?
Bordás doktornővel szorosan együttműködünk. Ő is és én is követjük a nemzetközi irányelveket. Igen a DSM kritériumrendszerét is figyelem az explorációban és anamnézisben. Ezeket a szakvéleményekbe is bele szoktam fogalmazni: Régóta fennálló nemi diszfória, határozott szándékuk van, tudatában vannak az esetlegesen felmerülő kockázatoknak, nincsen kontraindikáció, a döntésben a páciens határozott és magabiztos, az életminőséget javítja a tranzíció. Általában a páciensek már így jönnek, sőt sokszor rendkívül képzettek.
Találkoztál már megbánással? Hogy valaki elbizonytalanodott később?
Nem, én ilyen esettel nem találkoztam.
Te gondolom benne vagy pszichiátriai csoportokban, levelezőlistáknak, tud arról egyáltalán a szakmád, hogy itt van egy szemmel látható közösség, akik nem kapnak ellátást gyakorlatilag?
Nézd, a felnőttkori ADHD diagnosztizálása, kezelése is nagyjából 25 évvel van lemaradva itthon. Ott is a kereslet indította be az ellátást, mert egyre többen jöttek ilyen panasszal. Úgy gondolom, hogy a transznemű ellátásban is valami hasonlónak az elején járunk. Még nem ismerte fel a szakma az igényt, de ez elkerülhetetlen lesz. A transznemű közösség és ellátást igénylők száma rohamosan növekszik ezt én is alá tudom támasztani.
Közösségi kérdés: Van együttműködésed társszakmákkal, civilszervezetekkel?
Bordás doktornővel van együttműködésem a Halas Medicallal, de egyéb civilszervezetekkel nincsen.
Közösségi kérdés: Egyszer olvastam olyat, hogy kettős szerepű transzvesztita. Annyit tesz, hogy hét közben a nemének megfelelő életformát folytat, és szabad idejében az ellenkező nem szerepét játssza, és nem akarja átoperáltatni magát. Valóban van ilyen?
Ha valaki ilyen, akkor valóban van ilyen 😊 ez gyakorlatilag a klasszikus transzvesztitizmus leírása.
Közösségi kérdés: A legtöbb transzvesztita, mindent megtesz, hogy nőnek nézzék, mégis vannak olyanok, akik nőnek öltöznek, de az arc szőrzetüktől nem vállnak meg. Ők mennyire tekinthető transzvesztitáknak?
Úgy gondolom, hogy sokfélék vagyunk. Természetesen mindennek van egy diagnosztikus kódja és kritériumrendszere. De nézzük meg, egy hetero, cisznemű férfi is szőrteleníti a lábát és mellkasát, attól még férfi marad. Ezt nem lehet így kategorizálni, hogyan „kell kinéznie” egy „tankönyvi transzvesztitának”. Ez mindenkinek az egyéni dolga.
Hétvégén voltam egy transzegészségügyi rendezvényen, ahol az affirmatív megközelítésről is szó volt. Ott elhangzott olyasmi, hogy a tradicionális kritériumrendszeren (DSM-V) túl kellene lépni és kvázi egy Informative Consent (informális beleegyezés) alapon engedni a pácienseket pl. hormonterápiába. Mit gondolsz erről?
Egyet értek ezzel a megközelítéssel, de most (még) ez kicsit utópisztikus elképzelésnek tűnik. A transzneműség egy pszichiátriai kórkép, ma amíg ez nincsen leírva, addig senki nem hiszi el neked, hogy te transznemű vagy. Én a párbeszéd híve vagyok az orvos és a páciens között. A páciensnek mindig igaza van. Egyénre szabott terápia kell és minden esetben az orvosnak embernek kell maradnia!
Ez nagyszerű és nagyon szép végszó a beszélgetésünkhöz. Hálásan köszönöm, hogy rendelkezésre álltál és megosztottad a közösséggel a gondolataidat. Kívánok Neked és a közösségnek jó egészséget!
Köszönöm szépen a beszélgetést!
Pécel, 2024. 11. 18.
Magasházi Mónika
Transzegészségközpont alapító és vezető
