Magyarország a gyülekezési törvény módosításának megszavazásával, majd az Alaptörvény módosításával hamarosan és ezek április közepén történő egyidejű hatályba lépésével kilépett az EU-ból. Magyarország többé nem tagja az Európai Uniónak. Nem kell ide a sokat emlegetett HUXIT, nem kell népszavazás sem. Amíg arról megy a vita az öreg kontinensen és idehaza is, hogy Ukrajna lehet-e tagja a szövetségnek, Magyarország már nem tagja annak. Ez is, ahogy nagyon sok minden Orbán rendszerében, unortodox módon történt meg. Talán egyedül az mond ennek ellent, hogy nem kell vízumot kérnünk (még), ha Ausztriába akarunk átmenni, hogy a már évekkel ezelőtt emigrált gazdagabb magyar tulajdonban álló kis burgenlandi panziót kitakaríthassuk. Amikor az Európai Unióban megtehette egy tagállam 2020. májusban, hogy betiltsa (ellehetetlenítse) a transznemű emberek nem és névváltását (legyintett, sőt még ki is gúnyolt mindenki minket), teljesen emberi alapjog ellenesen – ami nyomán egyébként nemzetközi perek sokaságában veszített a magyar állam azóta és mindig felszólították az EU intézményei az országot, hogy szüntesse meg a jogellenes állapotot – utána később a gyermekvédelminek álcázott törvénnyel folytatta ezt az útját, amire szintén az EU megcsóválta a fejét finoman szólva, majd most a gyülekezési törvényt módosítja teljesen példátlan módon. Az Európai Unióban először megtörténhet, hogy egy ország parlamentje simán betiltja a Pride-ot és annak kapcsán korlátozza a gyülekezési jogot ismét a gyerekvédelemre hivatkozva. Ez természetesen „csak” az LMBTQ érintettsége annak a náci, fasizálódó folyamatnak, amit az EU csak fejcsóválva néz végig.
Rengeteg ilyen vonulat van persze, a bíróságok és a törvénykezések függetlenségének megszüntetése (mondjuk úgy divatosan, hogy a „fékek és ellensúlyok” lebontása), a teljes közmédia kormánypropaganda alá vonása, egyéb médiumok pedig teljes ellehetetlenítése és akkor nem utolsó sorban az a mérhetetlen korrupció, ami már a vak szemeket is kiszúrta végre az EU-ban. Orbánék elérték ezt is, hogy hazánk ne legyen tagja már az Európai Uniónak. Hiába mondja azt, hogy nem ki akar ebből lépni, hanem be akar lépni és át akarja alakítani azt a saját elképzelései szerint, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mi már nem tartozunk oda. Reméljük, hogy legalább nyugaton nem bolondul meg a többi társadalom teljesen, mint a magyar és nem ültet kizárólag jobb és szélsőjobb náci ideológiát követő kormányokat a saját maguk nyakába. Orbán ezt is meg fogja valósítani, szétveri a demokratikus, alapvető emberi jogokon alapuló intézményrendszert és egyik reggel arra fogunk ébredni, hogy ugyan tagjai vagyunk valaminek mi magyarok, de az már régen nem az Európai Unió.
Amikor két őrült ember irányítja a világot, akiknek nagy hatalom és nem utolsó sorban szinte korlátlan mennyiségű pénz áll rendelkezésére, az nagyon veszélyes. Trump és Putyin egy íróasztal mellett felosztja először Ukrajnát, majd az Európai Uniót, utána pedig a világot. Nyilván az olyan követők pedig, mint Orbán, Lukasenko és ki tudja még Romániában melyik oroszbarát őrült kerül végre hatalomra a sok közül, akik sorban jelentkeznek be Putyinnál ukrán területekért. Nem tudom, hogy egészen pontosan Huxley erre gondolt-e a Szép új világ megírásakor 1931-ben vagy Orwell utópisztikusnak tartott 1984-e, miután most már kamerákkal is megfigyelhet a hatalom engem? Vajon én melyik kasztba fogok kerülni majd, ha egyáltalán ez az elmebeteg páros életben fog hagyni. Mi magyarok pedig tűrjük azt, hogy 2-2,5 millió valljuk meg többségében elég alul iskolázott és a világ dolgaiban meglehetősen járatlan ember eldöntse négy évenként a sorsunkat. Eddig elég volt ez is a FIDESZ-nek, hiszen a választási törvényt is úgy szabták át, hogy gyakorlatilag demokratikus úton leválthatatlanok lettek, miközben az ellenzék balfaszságai és „gyurcsányozása” olyan méreteket öltött, hogy nehéz kitalálni, hogy egymást utálják jobban, vagy a FIDESZ-t? Ami egy éve ezt a 14 éve tartó FIDESZ idilli állapotot megzavarta a TISZA felbukkanása, ami szintén (mint általában minden) megosztotta a társadalmat. Annak ellenére mondom ezt, hogy sokan – többnyire baloldali, liberális, zöld szavazók – hagyták ott pártjaikat egy hiú reményt meglátva. A paradoxont még ezek az emberek sem tudják feloldani magukban, miután beálltak Magyar Péter mögé és hangosan kiabálnak, hogy hát nem maradt senki a baloldalon, akire szavazni lehetne!
Mintha minden hang egyesével mentesíteni akarná magát ez alól a felelősség alól és rámutat a többiekre de hát ők jöttek el, akkor én is megyek. Érdekes módon működik ez a társadalmi tömegpszichózis a pártválasztási preferenciáknál is. Nekem ez nagyjából arra hasonlít, amikor az apa azt mondja a gyerekének, hogy majd ha megtanulsz biciklizni, kapsz egy biciklit. Hogyha majd lesz kormányváltó erő a baloldalon, akkor majd a baloldali szavazók oda fognak újra szavazni. Mintha ez csak azon múlna, hogy a baloldali pártok varázsütésre megnövelik a szavazóbázisukat. Persze természetesen tisztában vagyok azzal a pszichológiai ténnyel is, hogy senki nem szeret egy eleve vesztesnek kikiáltott csapatban lenni. Sokkal jobb érzés győzni, de legalábbis reménykedni a győzelemben. Naná, én ezt nem is vitatom, de azért azt a szempontot figyelembe kellene venni, hogy 1 – 1,3 millió tolószéket hirtelen legyártani a szavazóknak, ilyen TB támogatások mellett nagy kihívás lenne…
Amikor baloldali szavazók teremtik meg azt az állapotot Magyarországon, hogy két konzervatív jobboldali párt között (az egyik erősen fasizálódva, a másik pedig még pár megállóval lemaradva mögöttük egyelőre még a populizmus klasszikus mozdonyán ralizik) egy náci Mi hazánk lesz a mérleg nyelve, az önmagában egy leírhatatlan szürreális képet vizionál, aminek jelenleg a bekövetkezésére nagyjából 99% esélyt látok. Abban ne legyen kétsége senkinek (és ezt most a PRIDE betiltását megcélzó törvénymódosító javaslat szavazása is bizonyította), hogy a FIDESZ – Mi Hazánk – Jobbik náci triumvirátus bőven le fogja győzni Magyar „én nem lépek koalícióra senkivel” Pétert. Magyar Péter csak úgy mint 2022-ben (MZP) egy jobboldali emberként fogja minden baloldali ember reményét tönkre tenni! Ez mennyire ambivalens nem? Hiszen minden baloldali TISZA hívő pont a reményről beszél állandóan! Fogalma sincsen, hogy mi lesz, ha nyerne (én erre nem látok esélyt) Magyar Pétert, de szerintük legalább REMÉNY van arra, hogy Orbán elmegy. Nem, drága barátaim, ezt nagyon rosszul gondoljátok, mert odáig 2026-ban ez a mese nem fog eljutni, hogy egyáltalán remény legyen bármire, ha ez a politikai reláció így marad ami most kialakult! Magyar Péter maga fogja a nácik kezébe adni az országot!
1987-ben Orbán Viktor egy rendszerváltó, lelkes, akkor még szabad lelkű fiatalként sétált be Lezsák Sándor lakitelki házának udvarára zsebre dugott kézzel. 1989-ben Nagy Imre újra temetésén elmondta: „Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” Innen indultunk el, és oda jutottunk, hogy egy év múlva olyan kormányunk lehet, amelyik gondolkodás nélkül engedné be az oroszokat a magyar területekre. Nem, barátaim, sokan hozzá tennék, hogy Európai Uniós területre nem léphetnének be orosz katonák! Önök biztosak ebben? Abban is sokan biztosak voltak, hogy a PRIDE-ot úgysem merik betiltani. Megtették, az orosz katonák pedig már talán csak papíron Európai Uniós földre lépnének. Ez már régen nem Európai Unió.
