Egy éve úgy menekül Magyar Péter az elől az egyszerű kérdés elől, hogy mit tenne az LMBTQ jogokkal, ha hatalomra kerülne, mint a kormány képviselői a PRIDE-on és marihuána felvonuláson látható emberektől.
Ő még egyszer sem mondott erről konkrét határozott véleményt. „Válaszként” már szerepelt eddig olyan állítás, hogy „mindenki úgy él ahogy akar”, „Alaptörvény szerint élhet mindenki”, most a legutóbbi kijelentése viszont eddig a legmeredekebb. Talán ez sokak figyelmét elkerülte, mert Bagdy Emőke magvas gondolatai a PRIDE és az óvodás-kisiskolás gyermekek lélektani összefüggései terhelték meg nem kevéssé az idegrendszerüket. Azonban Magyar Péter Deutche Welle német hírportálnak adott angol nyelvű interjúja mellett nem szabad elmenni!
Az interjú teljes egészében fent van a DW hírportálon angol nyelven, de Magyar Péter is „büszkén” osztotta meg hivatalos YouTube csatornáján magyar felirattal. Érdemes megnézni. 12. perctől jön – fekete leves -egy kérdés a riportertől, majd 13:20 körül jön a válasz is nagy nehezen.
Deutche Welle: Mit tenne ön az azonos neműek házasságáért és az azonos neműek gyerek örökbefogadásáért és hasonló egyéb jogokért?
Magyar Péter: Nehéz kérdések merülnek fel majd, ezek is ilyenek melyeket említ, ezeket a kérdéseket az embereknek kell eldönteniük, nem Magyar Péternek, vagy a TISZA-nak. Lehetőségünk van az Alaptörvény szerint népszavazást kiírni és majd az eredmény szerint cselekedni. Ha a társadalom egy csoportja részéről felmerülnek ilyen igények, akkor népszavazást fogunk tartani ezekben a kérdésekben.
Ha jól értem, akkor ez azt jelenti, hogy az LMBTQ jogokról (melyek emberi jogok) a magyar társadalom egy népszavazáson fog dönteni. Ez lefordítva azt jelenti, hogy orbáni nemzeti konzultációt fog indítani, mondjuk ötven kérdéssel, azzal kapcsolatban, hogy az azonos neműek összeházasodhatnak-e, fogadhatnak-e örökbe gyereket, én megváltoztathatom-e a nememet az irataimban, vonatkozik-e rám mint transznemű nőre a NŐK40 nyugdíj, elmehetek-e az MTK női kajakcsapatába (elnézést tőlük, egy szemléltető példa csupán és minden jót kívánok nekik, nem tervezek egyébként kajakozni), vagy ha esetleg majd bemegyek egy pláza mozitermébe a női wc-be (ahogy négy éve ez teljesen természetes) és ott felvesz majd a telepített arcfelismerő kínai kamera és rögtön levon tőlem ezer társadalmi pontot és betesz Huxley Szép új világ kasztjai közül a legalsóba, majd elvisz a börtönbe a fekete autó másnap reggel, akkor engem a börtön női részlegére fognak-e helyezni vagy a férfira? Egyáltalán azt is magyar emberek mondják majd meg, hogy én melyik mosdót használhatom? Biztos, hogy ez így rendben van?
Ezekben a kérdésekben Magyar Péter szerint nyilvánvaló, hogy az embereknek kell dönteni, akik túlnyomó részben még a transzvesztitát sem nagyon tudják megkülönbözteti a transzneműtől. Elnézést és tisztelet a kivételnek! Vajon ez egy olyan konzultáció lesz a néppel, amit majd évente a nép felül fog vizsgálni, és akkor még az is előfordulhat, hogy páratlan években nő leszek, párosokban pedig férfi, éppen attól függően, hogy az embereknek mennyire szimpatikusak a transzneműek?
Ebből az is következik, hogy például lesznek LMBTQ jogok, melyeket a nép „megszavaz” és lesznek olyanok melyeket nem. Ez eleve egy borzasztó feszültséget fog teremteni a közösségen belül és végtelenül igazságtalan lenne és megmondom őszintén, ha mondjuk egy szavazáson az jönne ki, hogy én megváltoztathatom a nemem hivatalosan, de a meleg barátom nem házasodhatna össze a párjával, akkor az nekem ugyanolyan fájdalmas lenne, mintha ezt a döntést a nép fordítva hozta volna meg. Mi történhet vajon akkor, ha szavazategyenlőség lesz vagy minimális az eltérés az igenek és nemek között? Elhívjuk majd Imane Khelifet a 2028-as olimpia előtt, hogy Hámori Lucával bokszolják le a kérdést a ringben?
Én nem vagyok jogász természetesen, csak egy kis utolsó aktivista, de azon én elgondolkodtam, hogy vajon emberi jogi kérdésekben lehet egyáltalán népszavazást tartani?
Az elmúlt években nagyon aktívan figyelemmel kísértem érintettségem okán az Európai Uniós híreket és próbáltam azt is követni elsősorban a transzjogokat illetően melyik ország hogyan működik. Én nem emlékszem, olyan hírre, információra, ami arról szólt volna, hogy mondjuk Spanyolország megkérdezte volna a nem és névváltásról az embereket és utána annak megfelelően törvényt is alkot. Persze megkérdezni meg lehet bárkit, bármiről, azzal még nincsen semmi probléma, de az szerintem felvet már jogi aggályokat, ha valaki úgy gondolja, hogy ez számára kötelező érvényű, ennek mentén fog törvényeket és szabályozásokat is hozni. Ez nagyon messzire vezet. Tényleg senkit nem emlékeztet ez a módszer valamire és valakire az elmúlt tizenöt évből?
Nézzük most azokat az állításokat, melyeket a lelkes TISZA hívő tábor ilyenkor hangosan kórusban kiállt. „Mindegy, ez nem fontos, váltsuk le Orbánt, aztán majd lesz valami”. „Azért nem nyilatkozik, mert szavazatok veszítene a TISZA”. „Majd, ha nyernek, megoldják ezt a kérdést is, csak jussunk el oda”. „Majd jön az EU és megoldja ezt is!”
Én úgy gondolom, és talán az eddigi közvéleménykutatások is azt igazolják, hogy a párás és könnyes szemű baloldali szavazók meghallva azt, hogy „Se Orbán, se Gyurcsány” és odabiggyesztik mellé a „Remény” kifejezést is még, eldobtak kaszát kapát, és otthagyva a Momentumot, az MSZP-t, a Párbeszédet, a DK-t, a Kutyákat sokan beálltak egy populista-jobboldali-konzervatív-népnemzeti ember mögé. Nézzük már meg kérem a március 15-re készített TISZA kampányvideót, számoljuk meg hány magyar zászló, korona, kereszt, lovas, stb… szaladgál benne. Erre még talán Csurka István is csettintene egyet, ha még köztünk lenne. Egy baloldali ember vajon ezekben milyen értéket lát meg? Mondjuk egy Momentumos liberális embernek ebben mi tetszik? „Mindegy csak váltsuk le Orbánt!”. Mindegy valóban?
Több kutatás is készült Magyarországon az LMBTQ emberek társadalmi elfogadottságáról. Különféle metszetekben mérték ezeket, és talán hasonlóan a világban zajló trendekhez az látszik, hogy a meleg embereket a magyar társadalom is ma már többségében elfogadja (természetesen ez nem jelenti azt, hogy automatikusan ilyen arányban pl. a házasságukat és gyerek örökbe fogadást is), és a transznemű emberek elfogadottsága is évről évre ugyan nagyon kis mértékben, de növekszik. Ennek tudatában kérdezem őszintén. Ki fél és milyen szavazat vesztéstől a TISZA táborban? Úgy gondolom, hogy a bizonytalanság és a lebegtetése egy kérdésre adott válasznak egy idő után már kontraproduktívvá válik. Nagyon kíváncsi lennék, vajon az, hogy a TISZA nem állt ki a PRIDE mellett és Bódis Kriszta „LMBTQ jogvédő” is egy nyakatekert indoklással próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hány LMBTQ szavazót tántorított el, vagy minimum gondolkodtatott el ez az esemény sorozat az elmúlt napokban? Számomra az is nagyon nehezen érthető ahogy az előbb leírtam, hogy baloldali nem LMBTQ közösséghez tartozó ember könnyes szemmel szalad Magyar Péterhez, de a PRIDE melletti kiállás hiányában és most a DW interjú után végképp nem tudom megérteni, hogy LMBTQ közösséghez tartozó emberek miben hisznek a TISZA mellett?
Nem jogászként én azon is elgondolkodom, hogy miután a FIDESZ az Alaptörvénybe rögzítette a nemeket, az pedig tudomásom szerint csak a parlament 2/3-os többségével változtatható meg, így igazából egy esetleges TISZA győzelem esetén én nem tudom elképzelni, hogy az Alaptörvény hogyan módosítható. Lesz majd valami kiskapu, ami azt mondja, hogy törvénytelen, és kell írni egy újat? Ki fogja megírni? Romolusz majd a térdén egy tankban, ahogy éppen Várpalotán gyakorlatozik? Vagy erre is lesz egy konzultáció és a nép többségi szavazással megírja a saját Alkotmányát? Az biztos, hogy mindenkié lesz?
Kérdezik sokszor tőlem, hogy rendben, de akkor mi a megoldás? Én még mindig abban hiszek, hogy egy baloldali (szocdem, liberális, zöld) szavazót nem tud képviselni semmilyen formában egy jobboldali konzervatív ember. Ezt az élet is bizonyította 2022-ben. Köszönöm, én baloldali szavazóként nem kérek egy jobboldali volt politikusból sem, hogy a baloldal élére álljon és nincsen szükségem fontoskodó megélhetési ügyvédekre sem ahhoz, hogy ez a baloldal újra talpra álljon.
Mi kell ehhez? Még van egy év. A párás szemeket meg kell törölni, a baloldali szavazóknak vissza kellene találniuk a saját értékrendjükhöz és pártjaikhoz, Húsz év után át kellene már végre értékelni a baloldali tömböt szétfeszítő gyurcsányozást, és minden baloldali pártnak végre önmérsékletet kellene tartania és leülni egy asztalhoz. Ha erre látnának a baloldali TISZA-s szavazók legalább próbálkozásokat és összeállna egy erős egység, kialkudott kompromisszumok mentén, amivel el lehet menni 2026-ig, akkor higgyék el a hitüket és szavazóikat vesztett baloldali pártok, hogy a szavazóik tékozló fiúként fognak hazatérni. El kellene végre indulni, jó kiindulási alap lehetne erre például az ellenzéki Sokszínű képviselőcsoport.
